Page 110 - hetsznvilag.indd

1848 ôszén híre járt, hogy Kossuth Lajos hon-védtoborzó körútján Szegedre is ellátogat. A hírt nagy lelkesedéssel fogadták a városban. hozzáfogtak a várost lobogózni, díszíteni. három napig mást sem csináltak, csak csinosítgatták.

Sajnos, esôvel virradt a nagy nap. Vásár-helyrôl mégis kocsisor és 30 nemzetôr kí-sérte. Algyônél már 50 kocsi és 100 lovas várta, Szegeden pedig küldöttség és 10 000 fônyi nép állt sorfalat, mikor Kossuth délu-tán három óra tájban megérkezett. Szeren-csére az ég is kitisztult, háromra megállt az esô, ami hallatlanul fokozta az örömet. Kossuth a szószékre lépett, mire virágzá-por árasztotta el.

– Szegednek népe, nemzetem büszkesé-ge, szegény elárvult hazám oszlopa! – csendült fel Kossuth bûvöletes, mély zen-gésû hangja. – Veszedelem fenyegeti sze-gény, elárvult hazánkat. oly veszedelem, amelyhez hasonlót könyveink nem mutat-nak, s melynek láttán némely kishitûek azt

mondják, hogy a magyar nemzet napjai meg vannak számlálva.

Az emberek elfelejtettek éljenezni, lélegze-tüket visszafojtva hallgatták Kossuth szavait. – Alkudozásba akartak ereszkedni Jella-siccsal – folytatta Kossuth –, ama gaz áruló-val, hogy csak nemrég visszanyert szabad-ságunkat és függetlenségünket kezünkbôl kicsavarják, s a népet újra a szolgaság jár-mába hajtsák. De én azt mondtam, hogy mielôtt a nemzet szabadságából csak egy hajszálnyit is lealkudnék, elmegyek és meg-tekintem a népet. És most, miután Szeged népét látom, látom szemében a lelkesedés szikráit, nem késem megírni: Szeged népe az árulóval való minden alkudozás ellen ünnepélyesen tiltakozik. E mondhatatlanul fontos órában kérdem: akad-e egy fia a hazának, ki hazája szabadságáért vérét és életét feláldozni kész ne volna?

A népbôl most kitört a mindent szétvetô, örömteljes lelkesedés. Egyhangúlag, egy szót kiáltott valamennyi: – nem!

Kossuth folytatta:

– Én esküszöm, hogy hazánk szabadsá-gából egy hajszálnyit, utolsó csepp vére-mig, elrabolni nem engedek. Esküszöm, hogy hazámat védeni fogom, míg karomat felemelhetem.

A nép e szavakat hajadonfôvel és fele-melt kezekkel, lelkesülve mondotta el a szónok után.

Kossuth befejezte beszédét. hatalmas koszorú repült fel a szónoki emelvényre. A taps és az éljen nem akart megszûnni. Este fáklyászenét rendeztek tiszteletére. A tömegben a diákok vitték a vezetô szere-pet, ôk voltak az éljenek karvezetôi, a lel-kesedés irányítói.

M óricz z sigMond