Page 125 - hetsznvilag.indd

A nagykörúton megdöbbentô látvány tárult a szemünk elé: a villamossíneken egy meg-gyújtott teherautó lángolt. A kockakövek fel-szedve hevertek a sínek között. csodálkozó szemekkel bámultunk a lángoló autóra, s engem valami szorongás fogott el! Délután ilyesmire nem is gondoltunk, nem ezt akar-tuk, amikor fellelkesítve Budapestet, kivágat-tuk az idegen címert a zászlókból… ha így folytatódik, akkor csakhamar megszólalhat-nak a fegyverek is… És megszólaltak. (…)

még nem értük el a sarkot, amikor magyar tankok érkeztek, magasra tûzött nemzetiszí-nû zászlókkal. A harckocsikon katonák mellett diákok éljeneztek. A parancsnokuk felmászott a sarkon megálló tankra, és szó-zatot intézett az ott gyülekezôkhöz. Azt mondta, hogy ô csepeli munkásfiatalként került tiszti pályára. Ô nem fog munkásokra és diákokra lövetni. Ôk éppúgy megszen-

vedték az elmúlt éveket, mint a civil lakos-ság, neki az az ellensége, aki itt a népre lô. Akkor éljenezték meg, és akkor másztak fel a tankokra a nagyobb – talán egyetemis-ta – diákok, az oszlop továbbindult, de aztán hamarosan megtorpant újra. A hír szájról szájra futott végig a városon: „A honvédség velünk van!”

megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca. nincs más teendô: ez maradt, csak ez maradt már menedékül, valami szálló ragyogás kél, valami szent lobogás készül. Zászlóink föl, ujjongva csapnak, s borulnak a széles útra, selyem-színei kidagadnak.

mossa a vért, de megmaradnak a pesti utcák kövein. piros a vér a pesti utcán, munkások-ifjak vére folyt, – a háromszín-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót. A háromszín-lobogók mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet, s a zsarnokság gyûlöletét, s fogadalmat, te kicsi ország, el ne felejtse, aki él,

mert úgy született a szabadság, hogy pesti utcán folyt a vér.

t aMási L aJos