Page 137 - hetsznvilag.indd

135

Az Alföld

Az Alföld

(részletek petôfi Sándor Úti levelek címû mûvébôl)

Az Alföld közepén végigkanyargó tisza folyó kettéosztja ezt a nagy síkságot: nyuga-ti fele a Duna–tisza köze, keleti része pe-dig a tiszántúl.

Az Alföld magyarország legalacsonyab-ban fekvô tája, jó része lapos síkság. A Duna–tisza köze legnagyobb tája, a Kiskunság nem tökéletesen sík, hanem homokbuckás. Felszínét a szél alakította ilyenné.

Valaha birkanyájak, marhák legelték itt a füvet a végeláthatatlan legelôn. csikósok, gulyások, pásztoremberek, szegénylegé-nyek sajátos világa volt ez.

Lassan a fehérre meszelt falú apró tanyák is eltünedeznek lakóikkal együtt, s maguk-kal viszik a néha kegyetlenül kemény tanya-si élet és a természettel vívott mindennapos küzdelmek emlékeit.

a ntaLFFy g yuLa

Ez a táj petôfi Sándor szülôföldje. nagy költônk számos versében megrajzolta ezt a tájat, melyet „átölel a tisza – Duna karja”. A Kiskunságra gondolt akkor is, amikor ezt az úti levelet megírta:

„Dicsô rónaság! Megállok közepeden és elragadtatással tekintek körül. Mennyivel hosszabb utat tesz meg itt a nap, mint más-hol! Megmérhetetlen a láthatár. Az útfélen itt-ott egy-egy pacsirta emelkedik fölfelé, mint fonalán a pók. Néhány lépésnyire az

úttól csillog egy kis tó. Mellette bibicek nyargalásznak búbos fejeikkel, s a tó köze-pén nagyokat lép hosszú piros lábaival a gólya. Egy dûlôföldnyire legel a gulya. Hosszú botjára támaszkodva áll mögötte a gulyás, és megemeli elôttünk kalapját emberségbôl, mint magyarhoz illik.

Mik azok a T alakúak ott a távolban? Elszórt gémes kutak, de oly messze vannak már, hogy karcsú ostorfáik alig látszanak. Mily egyszerû a puszta és mégis mily fönséges!”

hetsznvilag.indd 135 2/21/11 3