Page 14 - hetsznvilag.indd

12

[...] Szent istván délutánján elverte a jég a szôlôt. Azaz dehogy elverte: széthasogatta még a tôkéket is. még másnap reggel is marékszámra lehetett szedni a jeget a lapo-sokon 1 , ahová a víz összesodorta.

A mennyei parittyakövek 2 fültövön verték a két malackát is. Így csak elástuk ôket az orgonabokor tövébe, segítettem én is, s nagyon elbámultam rajta, hogy az édesa-pám a szeméhez emelgeti a keze fejét. Fel-nôtt embert én addig nem láttam sírni. csak most sejtettem meg, hogy itt valami nagy baj van. De hogy micsoda, azt csak szeptember elsején tudtam meg.

iratkozni vezetett föl az iskolába anyám. Zólyomi tanár úr drága jó ember volt, le is ültette az anyámat, ahogy a másodikos bizonyítványomban meglátta a tiszta jelest. – no, szüle, nagy öröme lehet ebben a kis legényben – ütögette meg a léniával 3

az ijedt-fehér arcomat.

Az édesanyám kora szerint lánya lehetett volna a tanár úrnak, de hajába már huszon-öt esztendôs korában beleragadoztak a fehér szálak, amelyeket a gondpókok fono-gattak.

– mivel tartozom, tanár úr? – csomózta ki anyám a kendô sarkát.

– hat forint ötvenhárom krajcár, lelkem. – nekünk csak egy forintunk van. Úgy mondta az uram, szegény gyerektôl egy forint jár…

– Jó, jó, lelkem, csakhogy akkor sze-génységi bizonyítvány 4 kell! – mondta elko-morodva Zólyomi tanár úr.

Anyám összetette a fakéreg formájú, eres kezét.

– Szegények vagyunk mi bizonyítvány nélkül is, tessék azt meghinni.

Zólyomi tanár úr hirtelen elkapta rólunk a szemét, és lehajtotta a fejét.

– Látom én azt, lelkem, el is hiszem, de látja, nekem is a törvény parancsol. hoz-zon írást a városházáról!

De bizony szegénységi bizonyítványt nem kaptunk.

otthon erre nagy tanácskozás volt. tük-röt, ágyterítôt, mindent összenéztünk, amit pénzzé lehetne tenni, hogy az egy forintból hat és fél forint legyen, de hát ez mind kevés. ha a tandíjat futná is, mibôl gyôz-nénk a könyvet? Számba vettük a komákat és sógorokat is, de azok is mind jégverte emberek voltak, hogyan segíthetne vak a világtalanon?

Azon az éjszakán nekem már nagyon rossz álmaim voltak. mire fölébredtem, dagadt volt a szemem az álombeli könnyektôl.

De az igazi kínszenvedésre csak másnap virradtam. utcabeli pajtásaim reggel évnyi-tóra mentek. megzörgették a kisajtót, és bekiáltottak a kapu hasadékán:

Szeptemberi emlék

hetsznvilag.indd 12 2/21/11 3