Page 143 - hetsznvilag.indd

This is a SEO version of hetsznvilag.indd. Click here to view full version

« Previous Page Table of Contents Next Page »

141

nyári napnak alkonyúlatánál megállék a kanyargó tiszánál ott, hol a kis túr siet beléje, mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, nem akarta, hogy a nap sugára megbotoljék habjai fodrába’.

Síma tükrén a piros sugárok,

(mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szônyeg Volt terítve, s tartott a mezônek, melyen a levágott sarju-rendek, mint a könyvben a sorok, hevertek.

túl a réten néma méltóságban magas erdô: benne már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan, mintha égne s folyna vére.

másfelôl, a tisza tulsó partján, mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, Köztök egy csak a nyilás, azon át Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen rózsafelhôk usztak át az égen.

Legmesszebbrôl rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be. nagy távolban a malom zugása

csak olyan volt, mint szunyog dongása.

túlnan, vélem átellenben épen, pór menyecske jött. Korsó kezében. Korsaját mig telemerítette, rám nézett át: aztán ment sietve.

ottan némán, mozdulatlan álltam, mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül.

oh természet, oh dicsô természet! mely nyelv merne versenyezni véled? mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. –

Késô éjjel értem a tanyára

Fris gyümölcsbôl készült vacsorára. társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a rôzseláng mellettünk.

többek között szóltam én hozzájok: „Szegény tisza, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla, S ô a föld legjámborabb folyója.”

pár nap mulva fél szendergésembôl Félrevert harang zugása vert föl. Jön az árviz! jön az árviz! hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték.

mint az ôrült, ki letépte láncát, Vágtatott a tisza a rónán át, Zúgva, bôgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot!

p etôFi s ándor (p est , 1847. FeBruár )

A Tisza

hetsznvilag.indd 141 2/21/11 3

Page 143 - hetsznvilag.indd

This is a SEO version of hetsznvilag.indd. Click here to view full version

« Previous Page Table of Contents Next Page »