This is a SEO version of hetsznvilag.indd. Click here to view full version
« Previous Page Table of Contents Next Page »141
nyári napnak alkonyúlatánál megállék a kanyargó tiszánál ott, hol a kis túr siet beléje, mint a gyermek anyja kebelére.
A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, nem akarta, hogy a nap sugára megbotoljék habjai fodrába’.
Síma tükrén a piros sugárok,
(mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, mint parányi sarkantyúk pengése.
Ahol álltam, sárga föveny-szônyeg Volt terítve, s tartott a mezônek, melyen a levágott sarju-rendek, mint a könyvben a sorok, hevertek.
túl a réten néma méltóságban magas erdô: benne már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan, mintha égne s folyna vére.
másfelôl, a tisza tulsó partján, mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, Köztök egy csak a nyilás, azon át Látni távol kis falucska tornyát.
Boldog órák szép emlékeképen rózsafelhôk usztak át az égen.
Legmesszebbrôl rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek.
Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be. nagy távolban a malom zugása
csak olyan volt, mint szunyog dongása.
túlnan, vélem átellenben épen, pór menyecske jött. Korsó kezében. Korsaját mig telemerítette, rám nézett át: aztán ment sietve.
ottan némán, mozdulatlan álltam, mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül.
oh természet, oh dicsô természet! mely nyelv merne versenyezni véled? mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. –
Késô éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsbôl készült vacsorára. társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a rôzseláng mellettünk.
többek között szóltam én hozzájok: „Szegény tisza, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla, S ô a föld legjámborabb folyója.”
pár nap mulva fél szendergésembôl Félrevert harang zugása vert föl. Jön az árviz! jön az árviz! hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték.
mint az ôrült, ki letépte láncát, Vágtatott a tisza a rónán át, Zúgva, bôgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot!
p etôFi s ándor (p est , 1847. FeBruár )
A Tisza
hetsznvilag.indd 141 2/21/11 3
This is a SEO version of hetsznvilag.indd. Click here to view full version
« Previous Page Table of Contents Next Page »