Page 146 - hetsznvilag.indd

nagyon régi fôzôedény a bogrács, ami minden földrészen, minden nép történeté-ben megtalálható. Különösen érdekes, hogy a honfoglaló magyarok cserépbográcsot használtak. Annyira jellemzô volt ez rájuk, hogy az ilyen régészeti leletek jelzik a legelsô magyar szálláshelyeket.

A cserépbogrács azonban hamarosan ki-ment a divatból. Késôbb már fémbôl ké-szítették – vasból, rézbôl, bronzból. minden bográcsnak füle van, amivel a tûz fölé akaszt-ható, de tûzhelyre is ráhelyezhetô. Alakja, mérete már végtelenül változatos aszerint, hogy mibôl készül, mire használják.

Bográcsban fôzni sok mindent lehet. Lebbencslevest és paprikás krumplit éppen

úgy, mint gulyást, birkapörköltet vagy halászlét. A folyók közelében élôk kü-lönbözô receptek alapján készítik a ha-lászlevet. A tisza menti emberek úgy tart-ják, attól lesz utánozhatatlanul finom, ha elôször sokféle apró halból alaplevet készí-tenek. Ezt összepasszírozzák, majd ebbe a lébe fôzik bele a pontyszeleteket, a hagy-mát, a paprikát és a fûszereket. A dunai halászlé egyszerûbb. csak bele kell ten-nünk a bográcsba a hozzávalókat, erôs tûzön forralásig fôzni, és már tálalhatjuk is. Jelentôs különbség még, hogy a dunai halászlevet tésztával fogyasztják, míg a tiszait szentségtörés lenne ezzel elrontani.

e rdei F erenc nyoMán

1. Dolgozzatok párban! Érveljetek a dunai és a tiszai halászlé elônyei mellett! 2. Mutassátok be egymásnak a cserépbôl és a fémbôl készült bográcsot!

3. Nézzetek utána, milyen jellegzetes magyar étel neve kezdôdik úgy, hogy szegedi! Írjátok le a füzetetekbe a hozzávalókat!