Page 16 - hetsznvilag.indd

Amikor rudi papa arról mesélt, hogy régen milyen volt az iskola, marci nem értette, hogyan lehetett ezt egyáltalán kibírni. nem volt rádiótelefon, Kinder csoki, puma edzôcipô, Eminem, ráadásul még a tanárok is undokok voltak. A diákoknak „körmöst” adtak, ha nem jól viselkedtek.

– te is kaptál körmöst? – érdeklôdött marci.

– nem is egyszer! A nagypapa válasza úgy hangzott, mintha büszke lenne erre. – Volt egy különösen durva tanárom – mesél-te. – Körmös Gézának hívták. igazán jól illett hozzá a neve, ugyanis gyakran osztogatott kör-

möst a gyerekeknek. mindnyájunknak volt egy hosszú favonalzója, amit mindig magunkkal kellett vinni. ha valaki rosszul viselkedett, vagy rosszul oldott meg egy fel-adatot, annak elvették a vonalzóját, és jó néhányszor ráütöttek a körmére. Körmös tanár úr ütött a legtöbbször. Ezért mindnyá-jan féltünk tôle – magyarázta rudi papa. – csak egyetlen embertôl féltünk jobban, mégpedig az igazgatótól. A háta mögött „dirinek” hívtuk.

Egyszer támadt egy nagy ötletünk. A második emeleti osztályterem ablakpár-kányára vízzel teli vödröt tettünk. peti lent várt, hogy jelt adjon, ha Körmös tanár úr közeledik.

Jó hangosan azt kellett volna mondania: „Szép jó reggelt, Körmös tanár úr!” Ebben nem volt semmi gyanús. A tanár úr épp akkor emelte volna meg a kalapját, hogy

visszaköszönjön, amikor a víz a nyakába zúdult volna.

– És mi lett? – kérdezte marci, amikor a nagypapa hosszabb szünetet tartott.

– igazi katasztrófa! – folytatta rudi papa. – A többiek engem bíztak meg, hogy locsol-jam le „kedvenc” tanárunkat. Lélegzet-visz-szafojtva vártam és hallgatóztam. Amikor meghallottam peti hangját, fogtam a vödör

vizet, és borítottam is ki az ablakon. Ebben a másodpercben hallatszott, hogy peti az igazgató úrnak köszönt. már túl késô volt. A vödröt nem tudtam visszafordítani. A „diri” az egészet a nyakába kapta. rögtön rájött, hogy peti köszönése volt a jel. Azt is tudta, hogy mi csak erre vártunk. Az, hogy mást akartunk megleckéztetni, nem sokat segített rajtunk.

Kaptunk egy-egy jó nagy pofont, és az egész délutánt az iskolában kellett tölte-nünk – fejezte be büszkén a nagypapa. – Így volt ez a mi idônkben. És még számító-gép, nintendo és mobiltelefon sem volt. – mindezek ellenére tetszett neked az iskola – mosolygott együttérzôen marci. – mibôl gondolod? – kérdezett vissza rudi papa csodálkozva.

– csak onnan, hogy ezt a történetet negyedszer meséled el nekem!

B ernard L assaHn