Page 26 - hetsznvilag.indd

Egy oroszlán álmosan hevert a barlangjá-ban. Berepült egy légy, rászállt az orrára pihenni. Az oroszlánt csiklandozta a légy. Dühösen rámordult:

– takarodj innen, te ocsmány féreg! A légy rettenetesen megsértôdött, hogy az oroszlán ilyen gorombán beszélt vele, és ocsmány féregnek nevezte.

– Kikérem magamnak ezt a hangot! – kiáltotta. – És vedd tudomásul, hogy akár-milyen hatalmas vagy is, ezennel megüze-nem neked a háborút!

Az oroszlán meg se moccant, csak gúnyo-san mosolygott, a légy pedig fölröppent, elkezdett ide-oda csapongani, vadul züm-mögött, és riadót fújt magának. Körözött néhányat az oroszlán fölött, aztán lecsapott a nyakára, és belecsípett.

Az oroszlán fölhördült, mert a légy jól kiszemelte a legérzékenyebb helyet, s fájt kegyetlenül a csípés.

– Elég a tréfából! – üvöltötte fenyegetôleg. De a légy nem ijedt meg tôle, megint lecsapott, megint a nyakára, és megint belecsípett.

Az oroszlán nagyot bôdült. Fölugrott, elkezdett forogni, hogy szembekerüljön a támadóval, és agyoncsapja. csakhogy akár-merre forgott, a légy sosem elôtte volt, hanem mindig fölötte; amikor pedig az oroszlán fölágaskodott, a légy éles zümmö-géssel lesiklott, és orron szúrta.

A vadállat prüszkölt, bôgött, üvöltött, hogy csak úgy zengett tôle az erdô, s min-den vad ijedten iszkolt az odújába.

Így folyt a küzdelem vagy egy negyedórá-ig. Akkor a légy váratlanul berepült az oroszlán fülébe; zümmögött, ahogy bírt, döfködött, ahogy tudott, úgyhogy az orosz-lán majd megôrült kínjában. csapott jobb-ra, csapott balra, kimeresztett karmokkal, de egyre csak saját magát csapkodta, s már dôlt a vér az oldalából.

Akkor a légy kibújt a vadállat fülébôl, belerepült egyenest az orra likába, s ott kezdte szúrni-vágni.

Az oroszlán már ôrjöngött a dühtôl és a kíntól, leginkább pedig attól, hogy még egy ilyen mihaszna kis féreggel sem sikerül elbánnia. Ahogy érezte orra likában a légy szárnya csiklandását, fullánkja szúrását, végleg eszét vesztette.

– megállj, most véged! – hörögte, és tel-jes erejébôl nekirontott fejjel a barlang szik-lafalának.

A légy az utolsó pillanatban kiröppent, az oroszlán pedig szétroncsolt fejjel dôlt el a földön.

Akkor a légy vad gyôzelmi harsonázásba kezdett.

– Én vagyok a hôsök hôse! – rikoltozta. – Erôsebb vagyok a legerôsebb oroszlánnál is! halljátok, állatok, gyôzelmem hírét! Szállt eszeveszetten, hogy szétkürtölje diadalmát; de dicsôsége úgy elvakította, hogy se látott, se hallott, s egyenesen bele-repült egy pókhálóba. rezzent a háló, kiug-rott sarkából a pók, gyorsan befonta az oroszlánölô hôst.

L a F ontaine