Page 44 - hetsznvilag.indd

Sok minden együgyûséget fogtak rá az oláhfalusi székelyekre 1 , pedig nem együgyû ám az oláhfalusi nép, inkább színleli az együgyûséget, mely rendszerint ravaszsá-got takar. Erre vall az a történet is, amelyet most elmesélek.

Egyszer régen, mikor még vasút nem volt, egy oláhfalusi ember deszkát vitt Segesvár-ra. mind egy szálig eladta a deszkát, de a pénzt, amit a deszkáért kapott, el is vásárol-ta. Az ám, de amikor éppen indulóban volt hazafelé, nagyon megéhezett, s evett volna szegény feje, de nem volt mit. Üres volt a tarisznyája is, üres a bugyellárisa 2 is. na, most mit csináljon? Ô bizony bement egy kurta kocsmába, hat fôtt tojást rendelt, meg is ette annak rendje-módja szerint, hanem mikor fizetésre került a dolog, azt mondta a kocsmárosnak, aki szász 3 ember volt: – no, szomszéd, én a tojást megettem, de pénzem nincsen. majd fizetek, ha még egyszer erre járok.

– ohó – mondta a szász –, adjon írást kend! A szó elrepül, az írás megmarad. – A székely ember szava: írás – mondotta büszkén a székely. – ne féljen, szomszéd, nem maradok az adósa.

– Jól van, jól – nyugodott meg a szom-széd –, csak menjen kend isten hírével! majd meglátom, írás-e a székely ember szava!

hát nem vett írást a szomszéd, de beírta a könyvébe annak rendje és módja szerint, hogy ezen és ezen a napon péter mózes oláhfalusi székely hitelben megevett hat tojást. A székely pedig szépen csendesen hazaballagott; de mi történt, mi nem, esztendô múlt esztendô után, nem volt járása Segesvár felé. Éppen kerek tíz esztendô múltán járt arra ismét, s az volt az elsô dolga, hogy beállított a szomszédhoz. – Adjon isten, szomszéd! Emlékszik-e rám? hát én vagyok péter mózes. Ennek elôtte tíz esztendôvel megettem itt hat fôtt tojást, ihol az ára. – S mindjárt le is számolt az asztalra hat pengô krajcárt.

– ohó, nem addig a – pattogott a szom-széd.

Azzal leült az asztal mellé, s krétával elkezdett számolni. Az egész asztalt teleírta számokkal. Azon kezdte a számolást, hogy a hat tojásból lett volna hat csirke, a hat csirkének lett volna annyi meg annyi csir-kéje, azoknak ismét. Szóval tíz esztendô alatt az a hat tojás éppen hatszáz pengô forintot jövedelmezett volna neki.

tyû, ezermilliom pillangó, ennek fele se tréfa! hogy ô hatszáz pengôt fizessen hat tojásért! hiszen ennyi pénze az egész falu-nak sincs, nemhogy egyedül ôneki magá-nak.

– nem fizet?! – kiabált a szomszéd. – nem én!

– ha nem fizet, beperelem. Be is perelte.

Egy hét sem telt belé, péter mózest tör-vény elé idézték. hej, majdhogy föl nem vetette a szegényt a nagy bánat. mi lesz vele, ha a kocsmáros megnyeri a pert? háza, lova, mindene rámegy.

Volt azonban oláhfaluban egy soktudó székely góbé 4 , aki az egész falunak szószóló-ja volt peres ügyekben. hozzá fordult péter mózes uram is: hátha kisegítené a bajból.