Page 52 - hetsznvilag.indd

mint nagy tál fenekén a víz, pihen Szent Anna-tava égbe nyúló hegyek aljában. Körös-körül fenyvesek koszorúzta hegyek. ugyan, ki gondolná, hogy ennek a gyönyö-rûséges tónak a helyén réges-régen hegy- óriás állott. A hegyóriás tetején büszke vár, amely kevélyen nézett le a csíki meg a háromszéki havasokra. De nem egymaga kevélykedett e vár csík és háromszék felett: átellenben egy órányira a ként lehe-lô, fojtó szagú Büdösbarlang felett is vár állott. hej, de régi lehetett ez! nyoma sincs most e várnak. no de az emléke, szomorú emléke mind a kettônek megmaradt. Két testvér lakott a két várban, mind a kettô kevély, gôgös, szertelen. Szívükben senki iránt sem lakozott szeretet. Egymást sem szerették. mindig vetélkedtek, dicse-kedtek: kinek van többje. mind a két vár pincéjében a kádakban és a hordókban élire verve állt a tengernyi arany, az ezüst, s mindenféle drágaság.

Egyszer, messze földrôl a büdösi vár urá-hoz egy nagy úr jött. hatlovas hintón jött. na, ilyen hintót, ilyen hat lovat a büdösi vár ura se látott. Színarany volt annak a hintónak a kereke, tengelye, rúdja, minden porcikája: arannyal, ezüsttel, gyémánttal volt kiverve a lovak szerszáma, s hej! a lovak sárkánynál is tüzesebbek voltak! Bizonyos, hogy égô parázzsal abrakolták ôket. hiszen nem is volt többet nyugalma a büdösi vár urának, amint meglátta ezt a hintót meg a hat lovat. rászegôdött 1 a ven-dégre, egész nap „erdôlt rajta” 2 : adja el neki azt a hat lovat hintóstul, szerszámos-tul.

– nem eladó – mondta a vendég. – Adok érte hat kád aranyat. – nem eladó!

– ráadásul a torjai uradalmat. – nem eladó!

– megállj – gondolta magában –, enyém lesz az, ha addig élek is.

mit gondolt, mit nem, nagy vendégséget csapott, folyt a bor, mint az olt vize, s ami-

kor a vendég virágos kedvre derült, a büdösi vár ura kockajátékot vett elô. hozzászegôdött a szerencse. Elnyerte a vendégnek minden pénzét s tetejébe a hat lovat mindenestül. Alig várta, hogy elbú-csúzzon a vendég, elsô dolga volt, hogy testvérét meglátogassa. csak úgy repdesett a szíve az örömtôl, amikor eléállott a hatlo-vas hintó. hej, de megirigyli ezt majd a testvére! Lehet aranya, ezüstje több, mint ôneki, de ilyen hatlovas hintaja nincsen! Éppen a vár pitvarában 3 üldögélt a testvér, amikor a büdösi vár ura bevágtatott a hatlo-vas hintón. Szeme-szája elállt a csodálko-zástól.

– no, öcsém! – kiáltott diadalmasan. – Van-e ilyen hat lovad?

– ilyen nincs – mondta az öcs –, de lesz különb, sokkal különb ennél! – De már azt szeretném látni!

– Bizony, ha szeretnéd, huszonnégy óra sem telik belé, meglátod!

nagyot kacagott a büdösi vár ura, de akkorát, hogy zengett-zúgott belé az erdô. – Ennél különb? hát én meg azt mon-dom, legyen a tied minden váram, minden földem, ha ennél különb hat lóval jössz hozzám!

– nem is hattal, hanem tizenkettôvel! hej, tûnôdött az öcs, hogy honnét sze-rezzen különb tizenkét lovat! De hiába tûnôdött, hiába törte a fejét, nem tudta elgondolni, hogy hol találna nagy hirtelen hat lovat: nem is hatot, de tizenkettôt. Keservesen megbánta a hirtelenkedését. Gondolt ide, gondolt oda, s egyszerre csak mit gondolt? rettentô gondolat villant meg a fejében. Az volt az ô gondolatja, hogy várába hozatja a vidék legszebb tizenkét lányát, hintóba fogatja ôket, s úgy megy a bátyjához. mindjárt összeparancsolta a job-bágyait, küldte ôket mindenfele, ki ahol a legszebb leányt tudja, hozza ide.

Egy fél nap sem telt belé, jöttek a jobbá-gyok s velük a leányok. Százan is voltak, egyik szebb a másiknál, de a legszebb köz-