Page 64 - hetsznvilag.indd

A másik csalót palkónak hívták – ugyan még tán most is úgy hívják –, törôcsik pal-kónak.

A mi utcánkba adogatta be az újságokat. A fején zöldellett valami kerek, ami valami-kor kalap volt. nyakától térdéig szürkéllett valami, ami egykor alighanem kabát gya-nánt védett valakit. hanem, hogy mi az, ami a térdétôl a lába fejét takaró sárig kékellik, azt nem lehetett kitalálni, azt meg kellett kérdezni.

– mi az a kék a lábad szárán?

– A bûröm – mondotta palkó egy kicsit csodálkozva. no, hát, hogy egy úriember még ezt se éri fel ésszel!

– te mezítláb jársz, te gyerek? Ebben a sárban, latyakban, jegesedô hólében? – csakis – hangzott a válasz, kérkedés 1 és panaszkodás nélkül.

Annyi eszem már volt, hogy nem firtat-tam, miért. inkább a feleségemet kérdeztem meg, nem volna-e egy pár rossz cipô a ház-nál.

– rossz mindig akad – mosolygott, lepil-lantván a tulajdon cipôjére. – ide komolyabb cipô kell.

olyan is került, a két pár meleg harisnyá-val nem is volt túlságosan nagy a fagyott kis lábakra. „Kop-kop”, keményen és önérze-tesen koppantak a cipôk a kôlépcsôkön. Egy hétig nem láttam palkót, de a kopogást mindig füleltem, ha jött, ha ment.

Egy hét múlva azonban éppen akkor áll-tam az ablakhoz, mikor a fityfiritty 2 a mi kapunkon kilódulva 3 átvágott az utca másik oldalára. palkó ez? Annak kell lenni, az újságok ott vannak a hóna alatt, a zöld is rajta fityeg, a szürke is rajta fityeg. De nem palkó az mégse, hiszen annak cipôje van. Ez pedig térdtôl lefelé kékbe van öltözve, a tulajdon bôribe. hívom a feleségemet is, nem érti a dolgot ô se. tegnap még a lábán volt a gyereknek a cipô, rá is szólt, hogy topogja le róla a sarat, mikor bejön a kávé-ját meginni. – És ma?

ma nem látta. ma a mári kávéztatta meg. másnap én kávéztattam palkót. Be lehe-tett ereszteni, mert a sárkaparóval leszedte a talpáról a jeges sarat. De nem a cipôje talpáról, hanem a tulajdon magáéról. csak-ugyan mezítláb volt. – hol a cipô, palkó?

– Lajcsi lábán – rebbent egyet a szeme. – Ki az a Lajcsi? – A bátyám. – Elvette tôled?

– nem, odaadtam neki. – miért adtad oda? – neki jobban köll. – miért kell jobban?

– Az ô lába jobban fázik, mert nagyobb, mint az enyém.