Page 180 - Iresz_86ig.qxd

178

Az iskola

Nehezedre esik a tanulás, mint édesanyád mondja: sose látom, hogy azzal az elszánással mennél iskolába: hogy na, most megmutatom, sose látom, hogy olyan vidáman indulnál el, ahogyan szeretném. Még mindig ódzkodsz az iskolától. Figyelj ide: gondold el, milyen rettentô hiábavalóan telnének a napjaid, ha nem járnál is-kolába! Egy hét múlva összetett kézzel rimánkodnál, hogy újra mehess, megenne az unalom és a szégyen, megutálnád a játékot, az egész életedet. Enricóm, most mindenki, de mindenki tanul. Gondolj a munkásokra, akik a fárasztó napi mun-ka után esténként járnak iskolába; gondolj azokra a lányokra, asszonyokra, akik vasárnapi iskolába járnak, és az egész hetet végigrobotolják; azokra a katonákra, akik a kimerítô gyakorlatok után veszik kezükbe a könyvet, füzetet; gondolj azokra a néma vagy vak gyerekekre, akik szintén tanulnak; és gondolj a rabokra, ôk is megtanulnak írni-olvasni. Tûnôdj el azon, hogy reggelente, amikor elindulsz, ab-ban az órában, abban a pillanatban a szülôvárosodban veled együtt harmincezer gyerek megy iskolába, és három óráig egy teremben ül és tanul. De mit harminc-ezer! Gondolj arra a számtalan gyerekre, aki nagyjából ugyanebben az idôben in-dul iskolába szerte a világon; képzeld el, amint mennek, mendegélnek békés falusi utcákon, zajos városi utakon, tengerek, tavak partján, tûzô napon, fojtó ködben, vagy csónakokon, ahol csatornák szelik keresztül-kasul a vidéket, vagy lovon nagy síkságokon át, vagy sílécen hegyen-völgyön át; erdei utakon és patakokon kelnek át, egyedül, párosával, csoportosan, hosszú-hosszú sorokban, hónuk alatt könyvekkel, ezer- és ezerféle ruhában, százféle nyelven beszélnek, kezdve a jégmezôk közé ve-szô Oroszország távoli iskoláitól a pálmafák árnyékában meghúzódó arábiai isko-lákig, millió és millió gyerek tanulja százféle formában ugyanazokat a dolgokat; képzeld el az óriási hangyabolyt, százféle nép fiait – mekkora mozgás ez, és te e mozgás része vagy. Gondolj arra, hogy ha ez a mozgás megszûnne, az emberiség a barbárság állapotába zuhanna vissza. Ez a mozgás jelenti a világ elôrehaladá-sát, reménységét, dicsôségét. Bátorság hát, kis katonája e nagy hadseregnek. A te fegyvered a könyveid, a te csapatod az osztályod, harcmezôd az egész föld, dicsôsé-ged pedig az emberi civilizáció. Légy bátor katona!

Édesapád