Page 182 - Iresz_86ig.qxd

180

Hála

„A tanító úr türelmetlennek és rosszkedvûnek látszott” – jegyzed meg szemre-hányóan. Gondold csak meg, hányszor vagy te türelmetlen, és kivel? Az édesapáddal, az édesanyáddal, akikkel szemben bûn a türelmetlenséged. Oka van a tanítódnak, ha néha kijön a béketûrésbôl.

Gondold csak el, hány éve dolgozik gyerekekkel, s ha sok kedvességgel és szere-tettel találkozik is, a hálátlan diákokat is el kell viselnie, akik visszaélnek jóságával, nem ismerik el a munkáját, és végül több keserûséget kell lenyelnie, mint amennyi öröm éri. A helyében a világ legszentebb embere is kijönne olykor a béketûrésbôl. S ha tudnád, hányszor megy tanítani betegen, csak azért, mert a rosszulléte nem olyan súlyos, hogy otthon maradhasson, s azért türelmetlen, mert szenved, s nagyon fáj neki, hogy észre se veszitek a betegségét, sôt, visszaéltek vele! Becsüld meg és szeresd a tanítódat, kisfiam! Apád is tiszteli és szereti, mert életét szenteli nektek, gyerekeknek, akik hamar megfeledkeztek róla. Szeresd, mert élesíti elmé-det, és nemesebbé teszi lelkedet, mert egyszer, felnôttkorodban, amikor mi már nem leszünk, arca az enyém mellett gyakran felsejlik majd elôtted, és fájdalmat, fáradtságot látsz majd rajta, melyre most nem figyelsz, de harminc év múlva bánt majd. S akkor szégyellni fogod, hogy nem szeretted eléggé, hogy lelketlenül visel-kedtél.

Nekem nem elég az, ha engem szeretsz – szeretned kell mindenkit, aki jó hozzád, s szüleid után elsô helyen áll a tanító úr. Úgy szeresd, mint a bátyádat, és akkor se haragudj rá, amikor megszid, vagy amikor igazságtalannak érzed. Szeresd, ha vidám és kedves, de még jobban szeresd, ha szomorú. Mindig szeresd. És mindig tisztelettel ejtsd ki azt a szót, hogy tanító, mert a szülô után a legszebb szó, amivel az egyik ember a másikat illetheti.

Édesapád