Page 186 - Iresz_86ig.qxd

Utcán

Az ablakból néztelek, amikor a tanító úrtól hazajöttél: meglöktél egy nénit. Máskor vigyázz! Az utcán is vannak kötelességei az embernek. Ha egy házban ki tudod számítani a lépteidet és a mozdulataidat, az utcán miért nem vigyázol, amikor az utca mindenkié? Erre is gondolj, Enrico! Valahányszor törôdött, idôs emberrel, gyereket anyával, mankós rokkanttal vagy nehéz csomagot cipelô ember-rel, gyászruhás családdal találkozol, adj nekik utat tisztelettel! Mert tisztelnünk kell az öregséget, a nyomorúságot, az anyai szeretetet, a betegséget, a munkát, a halált.

Valahányszor azt látod, hogy egy gyereket mindjárt elüt egy kocsi, rántsd el; ha felnôtt, figyelmeztesd. Ha árván sírdogáló gyereket látsz, kérdezd meg, mi baja, ha egy öregember elejti a botját, vedd fel.

Ha két gyerek összekap, válaszd szét ôket, ha férfiak civakodnak, menj tovább, nem kell semmiféle kegyetlen jelenetnél ott lenni.

És amikor két rendôr közt megkötözött embert látsz, ne állj meg kíméletlenül kíváncsiskodó tömeg közé; lehet, hogy ártatlan. És hagyd abba a beszélgetést, ne-vetgélést, ha betegkocsit tolnak el elôtted, vagy halottas menetet látsz – lehet, hogy holnap a te házadból kanyarodik ki.

Tisztelettel nézz a párosával vonuló intézeti gyerekekre: a vakokra, a némákra, az angolkórosokra, az árvákra, az elhagyott gyerekekre, gondolj arra, hogy a sze-rencsétlenség és az emberi könyörület megy elôtted.

Ha visszataszítóan vagy nevetségesen torz ember jön feléd, tégy úgy, mintha nem látnád. Oltsd el, ha égô gyufát látsz valahol, emberéletbe kerülhet. Válaszolj udvariasan, ha az utat tudakolják tôled.

Ne nevess ki senkit, ne szaladj, ha nem feltétlenül kell, ne bámészkodj.

Tiszteld az utcát. Egy népet mindig arról ítélnek meg, hogy miként viselkedik az utcán. Ahol durvaságot tapasztalsz az utcán, ott durvaságot találsz a házak-ban is. És nézd meg figyelmesen az utcákat, ismerd meg a várost, melyben élsz; ha holnap a távolba kerülsz, örülni fogsz, hogy jól emlékszel mindenre, gondolatban végig tudsz menni minden utcán – a te városodon, a te hazádon – mely annyi évig egész világod volt, ahol anyád oldalán megtetted elsô lépéseidet, ahol az elsô benyo-mások értek, ahol kinyílt az eszed, ahol az elsô barátokra leltél. Ez a város neked jó anyád volt; nevelt, védett, szórakoztatott. Nézd meg hát az utcáit és a népét figyelmesen – és szeresd –, s ha valaki sértegeti, hát védd meg.

Édesapád

184