Page 190 - Iresz_86ig.qxd

Fogadkozások

Lelkifurdalás fogott el Precossi kitüntetésétôl. Én még egy kitüntetést se szerez-tem! Egy ideje nem tanulok kifogástalanul, elégedetlen is vagyok magammal, és a tanító úr meg a szüleim sincsenek megelégedve. A játéknak se örülök úgy, mint azelôtt, amikor több kedvvel tanultam: akkor tanulás után olyan boldogan rohan-tam játszani, mint aki egy hónapja nem látott játékot.

Az asztalhoz se ülök le valami nagy örömmel. Mindig nyomottnak érzem ma-gam, valami folyton azt súgja bennem: nem megy, nem megy. Esténkint, amikor látom, hogy a munkából fáradtan hazatérô munkások, köztük gyerekek is, milyen vidáman és türelmetlenül sietnek haza vacsorára, hangosan beszélgetnek, nevet-gélnek, egymás vállát veregetik szénporos vagy mészporos kezükkel, arra gondolok, hogy hajnaltól mostanáig dolgoztak, még azok a fiatal gyerekek is álló nap házte-tôkön mászkáltak, kemencék elôtt álldogáltak, gépek közt rohangáltak, vízben vagy föld mélyén dolgoztak egy darab kenyérrel a hasukban, és akkor úgy, de úgy elszégyelltem magam: én egész idô alatt csak néhány oldal tanulnivalón piszmog-tam, azzal is kelletlenül.

Nincs ez rendjén! Látom én, hogy apám is rosszkedvû, szeretne szólni, de sajnál, még vár. Pedig mennyit dolgozik! Mindent ô teremt elô, ami itt van körülöttem, a ruha, az étel, a könyv, a játék, minden az ô munkájának gyümölcse – én meg csak lopom a napot. Pedig mennyi gondjába, fáradtságába, nélkülözésébe kerül minden – én meg csak lustálkodom. Igazságtalanság, és fáj is nekem.

Ezentúl másképpen lesz, nekifekszem a tanulásnak, mint Stardi, ökölbe zárt kézzel, összeszorított foggal, minden erômmel, szívvel-lélekkel nekigyürkôzöm! Legyôzöm az esti álmosságot, és reggel korán kiugrom az ágyból, és gyötröm az agyamat, és ha addig élek is, de kiirtom magamból a lustaságot! Elég ebbôl a sem-mirekellô életbôl, csak szomorítom vele a többieket, magam meg csak szégyenkez-hetek miatta.

Gyerünk, rajta, munkára!

És ha rendesen dolgozom, utána a pihenés is jobban esik, a játék is nagyobb öröm, még enni is vidámabban fogok! És a papám meg a tanítóm is jobb kedvû lesz.

Edmondo de Amicis Szív címû regénnyé összeállított diáknaplójából

188