Page 42 - Iresz_86ig.qxd

40

– No és téged, Babszem Jankó, téged mikor láthatlak?

– Várd ki az augusztust. Akkor már elôt-ted függeszkedik a hüvelyem, egyszerûen leszedsz a száramról, és kibontasz. Akár fe-hér, akár tarka, akár szivárványos színûnek látsz, én leszek az, Babszem Jankó.

Nyár végére megfogyatkoztak a konyha-kert lakói. Csak két sûrû, zöld levélsor sze-rénykedett a konyhakert sarkában. A két levélsor ezer szárnyával integetett, hívogatta a tétovázó madarat.

A két levélsor bemutatkozott.

– Sóska vagyok – mondta az elsô. Köszö-nésképpen meglengette lándzsa alakú, hosszúkás leveleit.

– Spenót – szólt a másik. – Másképpen paraj. Ô széles, sötétebb leveleket viselt. – Számíthatsz ránk, feketerigó!

– Hogyan? – kérdezte a feketerigó, s a szeme lassan megfényesedett. – Hát ti ma-radtok még, a ti idôtök nem járt le?

Milyen zöldségféléket ismertél meg a történetbôl?

Termesztett sóska

Spenót

– Akár februárig is veled tartunk! Mínusz tíz fokot is kibírunk.

– Akkor tartsunk együtt... – mondta csöndesen a vén rigó.

Sóska, spenót és a vén rigó: a színek bé-késen egymásba olvadtak.

(Kósa Csaba Répa, retek, mogyoró

címû könyve nyomán)