Page 5 - Iresz_86ig.qxd

Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tôlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek ôket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ôsz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fû, kô, légy párna a fejük alatt. Kináld ôket gyümölccsel, almafa, tanítsd ôket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élô és halott anyagok, tanítsátok ôket, felhôk, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bizom. De tûz, víz, ég s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tûz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok tûz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek!

Szabó Lôrinc

Ima a gyermekekért