Page 42 - ap040908_kesz

Az embereknek kezdetben még nem voltak háziállataik. Hosszú idő telt el addig, amíg ki-alakult a háziállatok tartásának szokása. Az ősemberek gyűjtögettek, vadásztak. El-ejtették az állatokat, amelyeknek a kicsinyeik egyedül maradtak. Az emberek lakóhelyet ké-szítettek számukra, etették, magukhoz szok-tatták őket. Így hamar megszelídültek. Mostani háziállataink már csak hasonlítanak az őseikhez. Átalakulásukat az új környezetük és életmódjuk eredményezte. Az ember köze-lében több ennivalóhoz jutottak, gondozást kaptak. Később az emberek a jobb tulajdon-

ságú, erőteljesebb állatokat szaporították tovább. Az állatok segítőtársak lettek, táplálékul szolgál-tak, bőrükből ruházat készült. Az élőlények tulajdonságai az őket körülvevő környezettől is függenek.

Amikor az emberek letelepedtek és állandó lakóhelyük lett, az állatoknak a hideg ellen istál-lót építettek, etették, gondozták őket. Tavasztól őszig a szabadban voltak, ez nagyon kedvező volt számukra. Ma is látunk legelő állatokat a mezőn. Ők megfelelő körülmények között élnek. A nagyüzemi állattartás miatt sok esetben rengeteg állatot zsúfolnak be egy kis helyre. A cél az, hogy minél hamarabb elérjék a kívánt nagyságot, és értékesíthetők legyenek. Már tudod, hogy bizonyos állatokat kedvtelésből, másokat a hasznuk, húsuk, tojásuk miatt tartanak az emberek. Ha később meg is esszük az állatok húsát, életükben megfelelő körülményeket, gondozást kell biztosítani számukra. Az állatok tartásához igen sok munka, hozzáértés és tapasztalat szükséges. Nagyon fontos az állatok szeretete, hiszen mellettük az ünnepnapokon is dolgozni kell. A háziállatok – ugyanúgy, mint a növények – nem csak táplálékaink le-hetnek. Tartalmasabbá, szebbé teszik az életünket.

„Állatok nélkül lehet élni, de nem érdemes” – tartja a mondás.

„Minden állat szabadnak született, nem korlátozhatjuk. Szolgálhatnak minket, de ne a félelem, hanem a szeretet vezérelje őket.” (Carol Bigley)