Page 92 - ap040908_kesz_konyv

9090

A folyószabályozások előtt az egész Nagykunság árterület volt. A Tisza árvizei hatal-mas mocsárvilágot hagytak maguk után. A kun városok a magasabb területekre települtek, melyeket nem öntött el a víz. Földet csak az ármentes szigeteken művelhettek. A kövér füvön legelt a sok szarvasmarha és ló. Az ingoványos területeken félvad disznókondák éltek.

Az állatok kinn teleltek a legelőkön a szabad ég alatt a pásztorokkal együtt. Ez volt a szilaj állattartás. Az emberek több földet szerettek volna megművelni. Szabályozták a Tiszát és a Körösöket. Árvízvédelmi gátakat építettek.

Már egy évszázada megszűnt a szilaj pásztorkodás, kiszáradtak a nedves rétek. Az állattenyésztést felváltotta a földművelés.

A Nagykunságon igen jó termőtalaj alakult ki. A táj képét megváltoztatta a földművelés. Ma hazánk egyik legtermékenyebb tája.

Előfordul, hogy nyáron hetekig nem esik az eső. Ezt a száraz időszakot aszálynak nevezik. Ilyenkor szomorú képet mutat a táj. A talaj kiszárad, megrepedezik, a lankadt növények sárgulni kezdenek. Hazánkban a Nagykunságban hull a legkevesebb csapadék.

Az emberek öntözőcsatornákat építettek, így juttatják el a folyók vizét a szomjas földekre.

Élet a Nagykunságban

A kukoricaföldön Szolnok

Csikós Tálas, rokka Kelengyés láda