46
Burkusország és Galícia határán vagyunk. Középen sorompó. Balra Burkusország
1
; mindent jég
borít, zimankós hideg van. Jobbra Galícia; süt a nap, zöldellnek a fák, tikkasztó a meleg. Az ôrház
mindkét ország területére átnyúlik. A bal oldalon a burkus silbak
2
vacog hatalmas bundájában,
a jobb oldalon a magyar silbak fulladozik a melegtôl.
Burkus silbak:
„Az én kulacsomba belefagyott a pálinka!
Magyar silbak:
Ez a bor meg olyan, mint a pocsolya! Nézze, szomszéd, vegye át mán
a határon kihûteni, én meg ideveszem elolvadni a maga pálinkáját!
Burkus silbak:
Abba igassága van…!”
Eközben elôkelô társaság érkezik a túlsó oldalra. A burkus silbak azonban
nem akarja ôket átengedni a határon, pedig a cifra ruhás Ebelasztin lovag
figyelmezteti, hogy a várakozó nem más, mint Mária Lujza ôfelsége, aki
udvarhölgyei kíséretében Ausztriába igyekezne édesapja ôfelségéhez.
De a burkus hajthatatlan, még ha Ferenc császár lányáról van is szó.
A nagy vita közepette érkezik ôrségváltásra Háry.
Tekintete a túloldalon álldogáló idegen különös öltözékére esik, s ámu-
latában nagyot kurjant:
Háry:
„Ententinusz… tôreketinusz… vagy zagter bakter?”
Marci bácsi:
Bakter ám az öregapád…!
Háry:
Hû, az angyalát! Hát kend magyar?
Marci bácsi:
Mi fene vónék?
Háry:
Akkor meg miért van ebben a maskararuhában?
Marci bácsi:
Mér…!? Mert hogy Párizsban vagyok kocsis! Mária Lujza
ûfölséginél. Elég baj ez nekem!”
Szó szót követ, s a beszélgetésbôl János megtudja, hogy aki a burkus ôr-
házban kétségbeesetten várakozik, nem más, mint az osztrák császár leá-
nya, s az a finomkodó udvaronc pedig az ô kamarása
3
. „Hát akkor most én
fogom meg a dolog végét” – mondja. „Hórukk” – s azzal az ôrházikót át-
taszítja az osztrák oldalra.
I. kaland
1
Burkusország: Poroszország (Németország)
2
silbak: katonai ôrszem, határôr
3
kamarás: az uralkodónál szolgálatot teljesítô nemes