Page 64 - 4daloskonyv borito.indd

alt:

a nôi és gyermek énekhang mély fekvése.

bariton:

középmagas férfi hangszín, a tenor és a basszus

között.

basszus:

a legmélyebb férfiszólam.

Da Capo al Fine:

utasítás a darab kezdetétôl való

ismétlésre a „fine” szóig.

egészhang:

a ma használatos leghosszabb hangér-

ték, annyi, mint két fél vagy négy negyed.

epizód:

közjáték.

félhang:

az egészhang fele, azaz két negyed érték.

hangszín:

énekhang, hangszer, hangszercsoport

jellegzetes hangzása.

hangerô:

a hang egyik fô tulajdonsága, fokozatait

olasz szavak jelzik: piano – halk, mezzoforte –

középerôs, forte – erôs.

kánon:

az egyik szólam által bemutatott dallamot

meghatározott idô múlva valamennyi szólam

pontosan utánozza.

kettôsvonal:

egy zenei szakasz vagy egy darab vé-

gét jelzô két függôleges vonal a vonalrend-

szeren.

kotta:

a zene írásos formája; hangjegy.

k

ürt:

hajlított kúp alakú hangszer, melynél a hang

a fúvó személy ajkainak rezgésére jön létre. A

legegyszerûbb kürtöket állatszarvból, kagylók-

ból készítették. A 14. századtól már megjelentek

a fémbôl készült kürtök, melyeket a vadászok

és a katonaság használt, fôként jeladásra. A 19.

századtól a kürtökbe szelepeket építettek, ezál-

tal különféle hangokat tudott megszólaltatni a

kürtös, így dallamhangszerként elfoglalhatta

helyét a zenekarban.

metronóm:

tetszés szerinti sebességre beállítható, az

egyenletes lüktetést jelzô ingás óraszerkezet.

mezzo:

középmagas nôi vagy gyerekhang.

negyedhang:

az egészhang negyedrésze, a leggya-

koribb ütemegység.

motívum:

a legkisebb önmagában értelmes zenei

gondolat. Gyermekdalainkban általában két

vagy három ütem.

népzene:

régóta együtt élô emberek szájhagyomány

útján terjedô zenéje.

pentaton hangsor:

ötfokú hangsor, leggyakoribb

formája a „félhang nélküli” pentatónia

(lá-dó-

ré-mi-szó).

A magyar népzene, a kínai, az afri-

kai és a kelta zene fontos hangsora.

pontozott hang:

értékének felével meghosszabbított

hang.

pótvonal:

a vonalrendszer alá vagy fölé húzott rövid

vízszintes vonal, a vonalrendszert már túllépô

magas vagy mély hang számára.

ritmus:

a zene idôbeli szervezôdése, idôbeli folyamata.

rondó:

1. körjáték. 2. zenei forma, amelyben a fôté-

ma más hangulatú témákkal, epizódokkal vál-

takozik.

szekvencia:

rövid zenei részlet megismétlése más

hangmagasságon.

szinkópa:

a zenei hangsúly eltolódása egy egyéb-

ként hangsúlytalan ütemrészre.

szóló:

egyetlen énekes vagy hangszerjátékos által

elôadott mû vagy részlet.

szoprán:

a legmagasabb nôi énekhang.

tenor:

a legmagasabb férfi énekhang.

üstdob

(timpani): félgömb alakú fémüst, amelynek

nyitott részére bôrt feszítenek. A bôr feszessé-

gét pedállal változtatják, így hangolják külön-

bözô hangmagasságra. Európába valószínûleg

a keresztes lovagok hozták keletrôl, az ara-

boktól.

ütem:

a zene lüktetésének, súlyos és súlytalan üté-

seinek szabályszerûen ismétlôdô csoportosu-

lása.

ütemjelzés:

a vonalrendszer élén álló számjel,

amely azt mutatja, hány ütést tartalmaz egy

ütem. Például a 2/4 jelentése: egy ütem két

ütésnyi, egy ütés pedig egy negyed értékû. A 4/4

jelentése: egy ütem négy ütésnyi, egy ütés egy

negyed értékû.

ütemvonal:

az ütem végét jelzô függôleges vonal.

vonalrendszer:

a mai zenei gyakorlatban öt vonal-

ból és négy vonalközbôl álló sor, amelyen

a hangjegyek elhelyezkedésével a hangok ma-

gassága pontosan meghatározható.

Kislexikon

62