Basic HTML Version
1
Heszperiszek: négy nimfa; a hegyek, vizek, fák tündérei
Valamikor réges-régen, amikor az istenek még szívesen jártak le az emberek közé, a hős
király, Péleusz feleségül vette etiszt, a tenger istennőjét, Néreusznak a leányát. Csak
egyetlenegy istenség hiányzott a vendégseregből, Erisz, a viszály istennője.
Sértődötten ült márványszékében az istennő, távol a vidám lakomától. Eszébe jutot-
tak ekkor az aranyalmák, amelyeket a Heszperiszek
1
őriznek kertjükben. Nem restellte
a hosszú utat, az almák közül leszakított egyet, majd „A legszebbnek!” felirattal a lako-
dalmas házba gurította.
Menten felborult a rend az istennők között, mert az aranyalmát mindnyájan megkí-
vánták.
– Engem illet az aranyalma! – mondta egyszerre három istennő is.
Az ewgyik Héra volt, aki azzal dicsekedhetett, hogy a legfőbb istennek, Zeusznak a fe-
lesége. A másik Pallasz Athéné, kinek szép szeméből sugárzott az értelem. A harmadik
Aphrodité, a szerelem istennője, aki vágyódva nyújtotta kezét az aranyalma felé.
Látta már Zeusz, hogy a vetélkedés felborítja a szép egyetértést, s az istennők haragja
nehezen lesz elkerülhető. De a civakodásnak elejét akarta venni, ezért Hermészt szólítot-
ta, az istenek követét:
– Menj el Trójába, és keresd fel Priamosz király át! Vidd el
neki az aranyalmát, és bízd rá a döntést! Ő a legszebb fér
a halandók között, ítélje meg, melyik a legszebb istennő.
Felöltötte Hermész szárnyas saruját, kezébe
vette a hírvivő pálcát meg az aranyalmát, és
a három istennővel útra kelt Trója felé. Parisz
épp az Ida hegyén legeltette a királyi nyájat,
amikor megpillantotta az istenek követét.
–Hagyd ott a nyájat, és válassz, melyik a legszebb
a három istennő közül! – szólította meg Hermész.
Tágra nyitotta szemét a pásztor, mert az istennők
szépségével alig tudott betelni. Tetőtől talpig szem-
ügyre vette mind a hármat, szinte elvakította a ragyo-
gás, de nem akart elhamarkodottan dönteni. Ekkor kö-
zelebb lépett hozzá Pallasz Athéné, és így szólt:
– Ha nekem ítéled az aranyalmát, minden művésze-
temre megtanítalak, és szülővárosod hős oltalmazójává
teszlek!
– Én egész Ázsiát vetem az uralmad alá, ha engem vá-
lasztasz – ígérte Héra.
– Én a legszebb földi asszony szerelmével foglak megju-
talmazni – suttogta a fülébe édes mosollyal Aphrodité.
Még be se fejezte szavait a szerelem istennője, s Parisz el-
bűvölten neki nyújtotta az aranyalmát.
A rodoszi Aphrodité márványszobra
Parisz ítélete
116
irodalom5_minion_puha.indd 116
3/21/13 2