Basic HTML Version
Miért szeretjük a meséket?
„A mesének különös tulajdonsága, hogy bár a hallgatóság tudja: »ez csak mese« – az első
mondat után mégis elfogadja a sosem volt dolgáról szóló történetet, és a továbbiakban ter-
mészetes minden, ami a mesehőssel történik. A mesékben a legbecsületesebb törvények ural-
kodnak. A jó mindig elnyeri jutalmát, a szegény, elnyomott legkisebb fiú a győzelmével nem
él vissza, hanem segít szülein, gyakran még rossz testvéreinek is megbocsát. A jótett fáradsá-
ga mindig megtérül. Ha útja közben önzetlenül segített valakinek, az viszontsegít a legválsá-
gosabb pillanatban.
A rossz is biztosan megkapja méltó büntetését. A mesében az igazság törvényei vezérlik
a mesehősöket. Titokzatos természetfeletti segítséget kapnak. Táltos ló repíti őket, varázsgyű-
rű segítségével óriások sietnek megmentésükre, győzhetetlen kard, sérthetetlenséget biztosító
ing vagy vezényszóra ütlegelő bot, a keresztanyától kapott két kicsi bocskor és ostor áll szolgá-
latukra.”
(Kósa László – Szemerkényi Ágnes:
Apáról fiúra.
Néprajzi kalauz)
Régen
élőszóban mesélték el
az emberek ezeket a történeteket, így terjedésük és
fennmaradásuk is a
szájhagyományhoz kötődött.
A népmesék nagy része egy-egy (fa-
lu)közösségen belül született, ezért szerzőit megnevezni nem tudjuk. A mesélésre legin-
kább a késő őszi, illetve a téli hónapokban volt alkalom, amikor a mezőgazdasági mun-
kák szüneteltek. A hosszú, nehezen telő délutánokon, estéken szívesen összegyűltek
a falusiak egy kis tollfosztásra vagy kukoricamorzsolásra, no meg fonásra, szövésre, ke-
lengyekészítésre
1
. Mindig akadt egy-egy jóbeszédű, gazdag fantáziájú mesélő, aki lekö-
tötte a hallgatóság figyelmét.
Csak a 19. században kezdődött el a népköltészeti alkotások – a népdalok, gyermekjáté-
kok, mondókák, mesék, mondák stb. – összegyűjtése és leírása. A legismertebbeké
Bene-
dek Elek
(1859–1929),
Illyés Gyula
(1902–1983),
Arany László
(1844–1898),
Kriza János
(1811–1875) népmeseleírásai, -feldolgozásai váltak.
Ebben a fejezetben
népmesékkel
és szerzőkhöz köthető
műmesékkel
foglalkozunk. Mind a népmesék, mind a mű-
mesék
lehetnek verses és prózai formájúak.
A különböző korokban keletkezett mesék olvasásával iga-
zi időutazásra indulsz, hiszen az ókorból is ismert állatmesék
világából eljutsz a jelenkori fantasztikus történetekig.
A mesékről
1
1
mese: 1. a 15–19. században a jelentése: ’példázat’, ’rejtély’
2. a 19. századtól kezdve jelentése: csodás elemekkel át-
szőtt, kitalált történet
3. műfajt is jelent
2
kelengye: a menyasszony ruha- és fehérneműből, ágynemű-
ből stb. álló hozománya
10
irodalom5_minion_puha.indd 10
3/21/13 1