Basic HTML Version
Rockenbauer Pál:
Gyalogszerrel a Bükki Nemzeti Parkban
Sokan talán nem is tudják, hogy hazánk legmagasabb hegysége a Bükk. Igaz, a rekor-
der, az 1015 méteres Kékes a szomszédos Mátrában van, de míg ott ezenkívül csak a
Galyatető (966 m) és a Piszkéstető (948 m) emelkedik 900 méter fölé, addig a Bükkben
több mint 30 csúcs haladja meg ezt a magasságot.
Egyetlen más hegységünkhöz nem hasonlítható, különleges arculatú hegyvidék ez.
Hatalmas, szürkésfehér mészkőből álló tömbjével valósággal „kirí” az Északi-közép-
hegység vulkanikus vonulata közül, mintha csak közéjük tolakodott volna.
Pedig éppen fordítva van. A Bükk már majdnem 300 millió éve ott állt a helyén, ami-
kor atalabb – földtörténeti értelemben „süvölvény” – testvérei úgy 15-18 millió évvel
ezelőtt egy óriási erejű vulkáni működés következtében felnőttek körülötte.
A Bükk hegység csaknem teljes területe természetvédelem alatt áll, nemzeti park.
Két, korábban létrehozott pusztai nemzeti parkunk, a hortobágyi és a kiskunsági után
alapították 1976 decemberében. Változatos tájai, meredek sziklaszirtjei, félhomályos
bükkerdői, napfényes tisztásai, színpompás – nemegyszer ritkaságszámba
menő – növényei, érdekes állatvilága, hajdan ősember lakta barlangjai,
vármaradványai, és még sok más természeti látnivalója, no meg tu-
dományos értéke szól amellett, hogy ez legyen az ország első hegy-
vidéki nemzeti parkja. És talán az, hogy a Bükk ez ideig a legke-
vésbé megbontott, legérintetlenebb, javarészt összefüggő erdővel
borított hegyvidékünk. 1976 óta a fakitermelés, kőfejtés, legelte-
tés, földművelés, építkezés, vadászat, mind-mind csak a nemzeti
park igazgatóságának tudtával és beleegyezésével folytatható,
egyes helyeken és időszakokban pedig egyáltalán nem.
És mit kell tudnia a turistának, a kirándulónak, ha útja a
nemzeti park területén vezet keresztül? Azt, hogy ne szeme-
teljen, ne rakjon tüzet, ne járjon zajongva, ordítva az erdő-
ben (már csak azért sem, mert akkor az állatvilágból szin-
te semmit nem lát majd!), mondani se kellene, de sajnos kell.
A természetvédelmi őrök, területkezelők, erdészek a meg-
mondhatói, hányszor kell erre gyelmeztetniük, és milyen
sokszor hiába. A szigorúan védett területeken (az egész
park csaknem hetedrésze ilyen) gyalogosan is csak a ki-
jelölt utakon, a jelzett turistaösvényeken szabad közleked-
ni. Aki ezt nem tartja be, akaratlanul is ritka, védett ma-
darakat zavarhat meg a költésben – és okozhatja ezzel az
egész fészekalj pusztulását –, vagy növényritkaságok te-
nyészhelyeit teheti tönkre.
Ugyanezekért tilos a madarak – főleg a fészkelők,
a ókáikat etetők – fényképezése (a zaklatott madár
ugyanis gyakran otthagyja fészkét, és a tojások vagy
már a kikelt ókák elpusztulnak!), és mindenféle
kőzet-, növény- vagy állatgyűjtés.
148
irodalom5_minion_puha.indd 148
3/21/13 2