Basic HTML Version
Weöres Sándor:
Tájkép
Ködbe-hanyatlott a régi vidék –
Könnyez a felhő, szürke az ég…
Alszik a ködben a csonka határ –
Délen a tájrul a nyári madár…
Messzire néznek a szürke hegyek –
Állnak az égen a hóseregek…
Ködbe-takartan alszik a táj –
Alszik az őszben… tél-fele jár…
Házak a tájban gondtalanul –
Ködteli földre az ősz szava hull…
Barna a tájék, sárga a fa –
Nyikkan a csöndben a tél fogata…
Csörren a csermely, dermed a tó –
Halkan a tájra hullik a hó…
Elmegy a sárga, jő a fehér –
Hóba takarva nyargal a szél…
Cukros a házak rőt fedele –
Halva vonaglik az ősz ereje…
Nyargal a tájon a hóval a szél –
Elmegy az ősz és itten a tél…
Halkan a tájék télbe borul –
Mindig a régi… mindig az új…
Feladatok, kérdések
1. Két évszak „találkozásáról”, az ősz haláláról és a tél megérkezéséről szól a vers.
a)
Melyik két sor szól a „találkozásról”, vagyis az évszakváltásról?
b)
Mutassátok be az őszi tájat a kulcsszavak segítségével: köd, eső, csönd, alszik,
sárga-barna színek!
c)
Fogalmazzátok meg a téli tájra jellemző kulcsszavakat!
2. A csendben álló, ködbe, hóba burkolózó táj a megszemélyesítésekkel válik élővé.
Gyűjtsétek ki a megszemélyesítéseket a következőképpen!
3. Olvassátok fel egymásnak a rímelő szavakat, és állapítsátok meg a rímfajtát!
4. Rajzoljátok meg a két évszak (ősz, tél) színtérképét a vers alapján!
5.
a)
Gyakorold a vers olvasását, közben tapsold is el a ritmusát!
b)
A versritmus – a tapasztalatod szerint – nem a hangsúlyos verselés szabályi
szerint alakul. Erről a verselési módról majd jövőre tanulunk.
Az élettelen dolog
neve
élőkre jellemző tulajdonsága
Havas táj fenyőfákkal
166
irodalom5_minion_puha.indd 166
3/21/13 2