Basic HTML Version
i úsági regény:
olyan regény, amely fiata-
loknak szól, és gyakran gyerekek, fiatalok
a szereplői, ezért elsősorban az ő érdeklő-
désükre számít az író.
irodalmi emlékhely:
irodalomhoz kapcsoló-
dó alkotó, mű stb. emlékére létrehozott hely.
ismétlés:
szavak, szókapcsolatok újbóli alkal-
mazása nyomatékosítás céljából.
jellemzés:
a szereplők külső és belső tulaj-
donságainak bemutatása.
kérdés:
szerepe a tájékozódás, tudakozódás,
érdeklődés.
kon iktus:
a szereplők összeütközése egy-
mással
leírás:
emberek, állatok, tájak, tárgyak, ter-
mészeti jelenségek bemutatása. Lehet ön-
álló mű vagy egy hosszabb terjedelmű al-
kotás része is.
levél:
a kapcsolatteremtés és a kapcsolat-
tartás írásos eszköze. Részei: megszólítás,
a téma megnevezése, kifejtés, búcsúzás,
keltezés, aláírás.
líra:
irodalmi műnem. A költői én önmaga
lelki folyamatairól, gondolatairól szól, ér-
zelmileg és hangulatilag telített módon és
egyes szám 1. személyben.
megoldás:
a művek cselekményének befe-
jező része, a történet lezárása.
megszemélyesítés:
olyan költői kép, amely
elvont dolgokat, természeti jelenségeket,
élettelen tárgyakat élőlényekre jellemző
tulajdonságokkal, cselekvésekkel, érzések-
kel ruház fel.
megszólítás:
szerepe a kapcsolatteremtés,
de árulkodik a szereplők kapcsolatáról is.
mese:
csodás, hihetetlen, valószerűtlen ele-
mekkel átszőtt, kitalált történet.
mesealak:
a mese szereplője.
meseformula:
a mesékben előforduló tar-
talmi és nyelvi elemek: mesekezdés, me-
sebefejezés, állandó nyelvi elemek, mese-
számok.
meseregény:
hosszabb terjedelmű csodás
történet.
meseszám:
a mesékben gyakran megjelenő
szám pl. a szereplők, a próbatételek, a va-
rázseszközök jelölésére.
metafora:
két fogalom vagy jelenség azo-
nosítása a köztük levő tartalmi hasonlóság
vagy hangulati egyezés alapján.
mitológia:
egy nép mítoszainak összessége.
mítosz:
istenekről és emberfeletti képessé-
gekkel rendelkező, többnyire isteni szár-
mazású hősökről (héroszokról) szóló tör-
ténet.
motívum:
alapgondolat, amelyre egy mű
vagy egy része épül, vagy amely a műben
többször visszatér.
műfaj:
a műalkotások rendszerezése, cso-
portosítása közös jellemvonások alapján.
Hagyományosan megkülönböztetünk lírai
(pl.: dal, óda), drámai (pl.: tragédia, komé-
dia, színmű) és epikus (pl.: regény, elbeszé-
lés, novella) műfajokat.
műmese:
szerzőhöz köthető csodás törté-
net.
műnem:
az irodalom alapvető csoportjai: lí-
ra, epika, dráma.
népmese:
népköltészeti alkotás. Szájhagyo-
mány útján, élőszóban terjedt, ezért több
változata is lehetséges.
novella:
rövid terjedelmű epikai alkotás,
amelyben a cselekmény egy eseménysor-
ra épül.
párhuzam:
szavak, gondolatok, képek egy-
más mellé állítása, amely a mondanivalót
még kifejezőbbé teszi.
páros rím:
gyakori rímfajta, a verssorok páro-
sával rímelnek: a a b b.
próza:
az irodalmi nyelvhasználat egyik alap-
formája. Ritmikailag kötetlen nyelvi közlés.
refrén:
a vers meghatározott helyein válto-
zatlanul vagy kis változtatással megjelenő
szövegrész.
regény:
nagy terjedelmű irodalmi mű. Álta-
lában egy vagy több hős életének hosz-
szabb szakaszát foglalja össze. Meghatá-
rozó vonása a több szálon futó, bonyolult
204
irodalom5_minion_puha.indd 204
3/21/13 2