Basic HTML Version
De az öregasszony gonosz boszorkány volt. Volt egy sípja
1
, melyet ha megfújt, akit
akart, elaltatott vele. Most is kihúzta a sípot, elfordult és sípolt, és attól Árgyélus úgy
elaludt, hogy azt sem tudta, hogy a világon volt-e valaha. Éjféltájban eljött Tündérszép
Ilona, meglátta a kedvesét, és felkiáltott:
– Ébredj fel, kedvesem! Ha háromszor megcsókolsz, megszabadulok a varázslattól.
De Árgyélus nem ébredt fel. Reggel azt mondja a vén banya:
– Itt volt Tündérszép Ilona, de te aludtál, mint a bunda.
Másnap is úgy történt, harmadnap is.
De egyszer, amint a Vénboszorkány elbóbiskolt, Árgyélus meglátta a nyakán a sípot.
Leoldotta, és kíváncsiságból belefújt. Hát látja ám, hogy az egész cselédség elaludt tőle.
Ekkor tért észre, hogy azért aludt ő is olyan mélyen, mikor a vén banya sípolt. Most
a maga nyakára akasztotta a sípot, és valahányszor a Boszorkány fel akart ébredni, ő
mindannyiszor sípolt egyet. Így volt éjfélig.
Ekkor jött Tündérszép Ilona. Árgyélus háromszor megcsókolta, és azonnal az egész
vár kivilágosodott
2
, minden ajtó felnyílt, a Vénboszorkány elsüllyedt.
De hogy másodszor megcsókolta volna Árgyélus Tündérszép Ilonát, előbb tizenegy-
szer pofon vágta.
– Ez azért van, mivel te tizenegy játszótársadat pofon vágtad, mikor igazat mondtak.
– Megérdemlem – rebegte Tündérszép Ilona.
Ekkor Árgyélus karjába vette Tündérszép Ilonát, felhúzta a köpönyegét és bocskorát,
ostorával egyet csattantott.
– Hipp-hopp! Ott legyek, ahol én akarok, legyek az apám várában!
Azonnal odarepültek egy szempillantás alatt.
Árgyélus hatalmas király lett
3
, Tündérszép Ilona hatalmas tündér; ha meg nem hal-
tak, most is élnek.
(Illyés Gyula:
Hetvenhét magyar népmese)
Az az ősi vágyunk, hogy csodák történjenek velünk, a tün-
dérmesékben válik valóra. Ezért
az egyik legkedveltebb,
leggyakoribb mesefajta a tündérmese, vagy más né-
ven varázsmese. Főszereplője rendkívüli képességű
és bátorságú fér , aki a varázseszközök és a csodák
segítségével bármilyen akadály legyőzésére képes.
Csak így tudja elérni a célját, teljesíteni a vállalt feladatot.
A tündérmesék szereplői gyakran kapnak olyan neve-
ket, amelyeknek a köznyelvben is van jelentésük. A
be-
szélő név
jellemzi az adott szereplőt, bemutatja jelleg-
zetes tulajdonságát, foglalkozását vagy eredetét. (Pl.:
Hüvelyk Matyi, Borsszem Jankó vagy a képen látható
Nyakigláb, Csupaháj és Málészáj.) Ezenkívül a beszélő
név hangalakjával is jellemezhet, például Hapci, Morgó.
1
síp: varázseszköz
2
„…az egész vár kivilágosodott”: a világosság a jó győzelmének a jele
3
„Árgyélus hatalmas király lett…”: a főhős kitartásával elérte célját
31
irodalom5_minion_puha.indd 31
3/21/13 1