Basic HTML Version
1
préda: erőszakkal szerzett zsákmány
2
áldomás: sikert ünneplő, megállapodást megpe-
csételő evés-ivás
3
ítéletnapi trombitálás: a Biblia szerint az utolsó
ítéletkor trombitaszó kelti életre a holtakat
4
cudar: hitvány, alávaló, nagyon rossz
Te derék legény vagy, azt a bátor szented!
Téged az isten is zsiványnak teremtett.
Éltedet megveted, a halált nem féled…
Te kellesz minekünk… kezet csapunk véled!
Rablás, fosztogatás, ölés nekünk tréfa,
E derék tréfának díja gazdag préda.
1
Ez a hordó ezüst, ez meg arany, látod?…
Nos hát elfogadod a cimboraságot?”
Furcsa dolgok jártak Jancsi elméjében,
S tettetett jókedvvel szólt ilyeténképen:
„Cimborátok vagyok, itt a kezem rája!
Rút életemnek ez a legszebb órája.”
„No, hogy még szebb legyen,” felelt a kapitány,
„Lássunk, embereim, az áldomás
2
után;
Papok pincéjéből van jó borunk elég,
Nézzük meg a kancsók mélységes fenekét!”
S a kancsók mélységes fenekére néztek,
S lett eltemetése fejükben az észnek;
Maga volt csak Jancsi, ki mértéket tartott,
Kinálgatták, de ő aprókat kortyantott.
Álmot hozott a bor latrok pillájára…
Jancsinak sem kellett több, ő csak ezt várta.
Mikor a zsiványok jobbra, balra dőltek,
Jancsi a beszédet ilyformán kezdé meg:
„Jó éjszakát!… nem kelt föl titeket sem más,
Majd csak az itéletnapi trombitálás!
3
Élete gyertyáját soknak eloltátok,
Küldök én örökös éjszakát reátok.
Most a kincses kádhoz! Megtöltöm tarisznyám,
Hazaviszem neked, szerelmes Iluskám!
Cudar
4
mostohádnak nem lész többé rabja,
Feleségül veszlek… isten is akarja.
Házat építtetek a falu közepén,
Ékes menyecskének odavezetlek én;
Ottan éldegélünk mi ketten boldogan,
Mint Ádám és Éva a paradicsomban…
Istenem teremtőm! mit beszélek én itt?
Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?
Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak.
S én ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag?
Hozzájok sem nyúlok… azt én nem tehetem,
Nincs elromolva a lelkiismeretem. –
Édes szép Iluskám, csak viseld terhedet,
Bízd a jóistenre árva életedet!”
70
irodalom5_minion_puha.indd 70
3/21/13 1