Page 52 - 8_fizika.indd

A fogyasztóra eső feszültség szabályozásának egyik régóta használt eszköze az áramkörbe épített változtatható (sza-bályozható) ellenállás . A 138-139. ábrán látható eszköz nem más, mint egy porcelán hengerre csavart ellenálláshuzal, melyen egy, a huzallal jól érintkező „csúszókontaktus” mo-zoghat. Az érintkező elmozdításával a huzal különböző hosz-szúságú – és ezért különböző ellenállású – szakaszait iktat-hatjuk az áramkörbe.

Változtatható ellenállással szabályozzuk például a barkácsfúrók motorjának fordulatszámát; a modell-vasút mozdonyainak vagy a játék versenyautóknak a sebességét (140. ábra).

Sok olyan készüléket ismerünk, melyek működése közben fontos egy adott hőmérséklet „tartása”. Így például megfigyelhetjük, hogy a mélyhűtő piros figyelmeztető lámpája azonnal kigyullad, ha a hő-mérséklet valamiért egy adott hőfok fölé emelkedik. A hőmérséklet „figyeléséről” egy hőérzékeny ellenállás (idegen szóval: termisztor) gondoskodik, melyet egy automatikus kapcsoló áramkörébe építenek be. A termisztor (141. ábra) általában olyan anyagból készül, melynek ellenállása a hőmérsék-let emelkedésével csökken (ilyen anyag például a szén vagy a germánium).

A települések utcai világítását rendszerint olyan kapcsolók szabályozzák, melyeknek áramkörébe fény-érzékeny ellenállást építettek (142. ábra). Ezek olyan anyagok, melyeknek ellenállása sötétben nagyobb, mint világosban. Így sötétedéskor a fényérzékeny ellenállás áramkörében az áramerősség egyre csök-ken, majd egy meghatározott érték elérésekor a kapcsoló működésbe lép.