Page 147 - ap081603+

A lengyelországi változások gyökerei 1956 őszéhez nyúltak vissza, amikor véres összecsapásokra került sor a munkások és a kommunista rendőr-ség között. Az elégedetlenségek 1970-ben újra felszínre kerültek. Gdańsk városában a rendőrök belelőttek a tüntetőkbe. Ez a bűncselekmény a ré-gi vezetés bukásához vezetett. Lengyelország 1976-ban újra forrongott. Az egyébként vallásos lengyeleket büszkeséggel töltötte el, hogy 1978-ban Krakkó érsekét, Karol Wojtylát (II. János Pál) választották meg pápának. 1980-ban az új pártvezetés is megbukott. Ekkor lépett színre egy gdański hajógyári munkás, Lech Wałęsa (leh valensza), aki megalakította a Szoli-daritás nevű szakszervezetet. Ez a sokmilliós, óriási tömegeket mozgató szervezet vitte végbe 1990-ben a lengyelországi változásokat.

Az 1965-ben hatalomra került Nicolae Ceauşescu (nikoláe csauseszku) megerősítet-te a sztálinista jellegű politikát. Sajátos román utat járt, amelynek egyik alapköve a magyarel-lenesség volt. Az erdélyi magyaroknak Trianon óta először része volt a szélsőséges nacionaliz-musban, majd a II. világháború után ez ötvöző-dött a bolsevik diktatúra eszközeivel. Az Erdélyt mindenáron megtartó román politika miatt az ott élő magyarok akkoriban szenvedtek legtöb-bet. A nyugati hatalmak a sztálini Romániának is jelentős kölcsönöket adtak. Ceauşescu eze-ket a tartozásokat – az ország erejét meghalad-va – visszafzette, ami Romániát teljes gazda-sági csődbe juttatta. Ceauşescu diktatúrája már nem csak a magyarokat, hanem a román népet is a teljes kilátástalanságba taszította. Az első felkelés, a forradalom Temesvárott kezdődött, amelynek vezére Tőkés László romániai ma-gyar református lelkész volt. A magát „a Kár-pátok géniuszának” nevező diktátor uralmát az 1989-es decemberi népi lázadás döntötte meg. Ceauşescut egy rögtönítélő bíróság halálra ítél-te, majd a feleségével együtt kivégezte.