Page 171 - ap081603+

Az 1956. november 1-jén megnyugodott ország győzelmi má-morban élt. November 4-én hajnalban azonban a Vörös Had-sereg megtámadta a védtelen Magyarországot. (Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke biztosította Hruscsovot arról, hogy a Nyugat nem fog beleavatkozni a szocialista tábor belügyeibe.) A gondosan előkészített szovjet invázió ellen már nem volt el-lenszere a forradalmároknak. Nagy Imre, társaival együtt, a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült, Mindszenty József bíboros pedig az amerikai nagykövetségen talált me-nedéket. 1956 novemberében mintegy 200 000 ember hagyta el az országot. November 4-én a szovjet tankokkal bejövő Ká-dár János megalapította a Magyar Forradalmi Munkás-Pa-raszt Kormányt, s november 7-én letette a hivatali esküt.

1956-ban az Egyesült Államok számára azonban a magyarországi esemé-nyeknél sokkal fontosabb volt a Szuezi-csatorna térsége, ahol háború tört ki a szovjet támogatást élvező Egyiptom, illetve Izrael között. Ez utóbbit Amerika mellett Anglia és Franciaország is támogatta. A konﬂiktus tétje a Szuezi-csatorna és a Sínai-félsziget ellenőrzése volt. A szovjet kiskatoná-kat felkészítették a szuezi háborúra. Ezzel kapcsolatban közszájon forgott, hogy amikor 1956 novemberében a szovjet katonák elérték a Dunát, azt hitték, hogy a Szuezi-csatornánál vannak. A Nyugat, mint oly sokszor tör-ténelmünk folyamán, most is magára hagyta Magyarországot, nem vállal-ta a Szovjetunióval való esetleges fegyveres konﬂiktust. Hruscsov az 1956. október végi napokban „körbekérdezte” a szocialista országok vezetőit, hogy mi a véleményük a magyar szabadságharc eltiprásáról, valamint kit javasolnak az „ellenforradalom” utáni Magyarország élére. Mao Ce-tung – egyes források szerint – jelentős számú magyar kiirtását javasolta, de a többi kommunista vezető sem védte meg Nagy Imrét és a kormányát. Tito, Jugoszlávia első embere, Münnich Ferenc és Kádár János közül az utóbbit javasolta a pártvezetői tisztségre, őt látta megbízhatóbbnak.