Page 37 - ap081603+

Mussolini vezetésével bevonultak az „örök városba”. 1922. ok-tóber 28-án volt a Marcia su Roma (márcsá szu Róma), azaz a ’menetelés Rómába’, amelyet a fasiszta hatalomátvétel napja-ként jegyez a történelem. Október végén III. Viktor Emánu-el olasz király miniszterelnökké nevezte ki Mussolinit, aki 1943-ig töltötte be a vezér, olaszul Duce (dúcse) szerepét. Mus-solini példáját követte, majd agresszivitásban jóval túlszárnyal-ta Hitler, amikor Németországban is létrejött a fasiszta típusú rendszer, a nemzetiszocializmus.

Az I. világháborút követően Németországban is a vesztes hatal-makra jellemző gazdasági, társadalmi bizonytalanság uralko-dott. 1919-ben Weimarban megalakult a kormány, de túl sok párt, túl sok karriert építgető politikus, túl sokféle érdek jelent meg benne. Erre az úgynevezett weimari kormányra a szét-húzás, a gyengeség, a határozatlanság volt a jellemző. Ráadásul – mint korábban láthattuk – a gazdasági világválság Német-országot sújtotta a legjobban. Az 1932. júliusi, majd a megis-mételt novemberi választásokat a legtöbbet ígérő, a válságból kiutat mutató NSDAP (Nemzeti Szocialista Német Munkás-párt) nyerte. Az 1919-ben alakult párt vezére Adolf Hitler volt. A weimari kormányt 1933-ban a jobb- és baloldal ádáz küzdel-me, a gazdasági válság, a háborús jóvátétel terhe elsöpörte. Helyére az 1932-es választásokon győztes NSDAP került, élén Hitlerrel. A német nép nagy része bízott Hitler, a Führer (fűrer), a ’ vezér’, programjában. A németországi jó példa arra, hogy a

Adolf Hitler, eredeti nevén Schicklgruber (1889–1945) az ausztriai Braunauban szüle-tett. Szegénységben töltött gyermekkora után ifú éveiben Bécsben élt. Itt saját maga festette képeslapokat árult az utcán. Csendes, magába zárkózott emberként ismerték. Bécsben alakult ki benne az a meggyőződés, amely szerint min-den politikai és társadalmi bajért a zsidók és a marxisták a felelősek. Az I. világháborút üdvö-zölte. Egyszerű katonaként vett részt benne, és a tizedesi rangig vitte. A háború után, 1920-ban csatlakozott a náci párthoz. Szervezőkészsége és szuggesztív szónoklatai révén hamarosan a párt vezére, azaz Führere lett. Mussolini példá-ját követve Hitler is erőszakkal akarta a hatal-mat megszerezni. 1923-ban Münchenben – a bajor fővárosban – egy sörcsarnokban, „barna-ingeseitől” körülvéve, merész tervet hajtott vég-re. Pisztolyával néhányszor a plafonba lőtt, és kijelentette, hogy átveszi a hatalmat. A „mün-cheni sörpuccs” azonban kudarcba fulladt. Hit-lert börtönbe zárták. Ebből azonban erkölcsi tőkét kovácsolt, és hívei politikai hőst farag-tak belőle. Börtönben írta meg hírhedt művét, a Mein Kampf-ot (májn kámpf; ’harcom’). A Führer ezzel egy időben taktikát is változta-tott. Rájött, hogy jól szervezett, erős tömegpárt-tal, kivárva a megfelelő pillanatot, törvényes esz-közökkel is lehet sikert elérni.

Hitler politikai karrierje a világgazdasági válság éveiben kezdődött. Beszédei hitelesnek és meg-győzőnek tűntek. A munkásoknak új munkahe-lyeket, a parasztságnak földet, a kisiparosoknak a nagytőke visszaszorítását, a tiszteknek új had-sereget, az értelmiségieknek végzettségükhöz méltó feladatokat ígért. Általában minden tár-sadalmi rétegnek arról beszélt, amiről az hallani akart. Hitler sikerének döntő eleme volt, hogy nem nyugodott bele a Németország számára megalázó versailles-i békébe. (Ha nincs az an-tant porig sújtó ítélete, talán Hitlernek sem lett volna ilyen sikere és ilyen nagy társadalmi bázi-sa Németországban.)