Basic HTML Version
44
Híresincsi felfordulás
Hogyan történt, hogyan nem, de valahogyan mégiscsak megtörtént, hogy a híresincsiek
észrevették, hogy ők bizony ráuntak a falujukra. Elhatározták hát, hogy […] ne úgy legyen,
ahogyan van, hanem egészen másképp. Addig tanakodtak, tanakodtak, amíg kisütötték,
hogy […], akkor legyen ezentúl minden megfordítva. S ahogy határoztak, úgy is cseleked-
tek. Ezért aztán attól a naptól foga az alvég lett a felvég, a felvég lett az alvég. S hozzáláttak,
hogy ne csak a falut fordítsák meg, hanem a házakat is. Mégpedig úgy, hogy először a tetőt
építik fel, azaz le, arra rakják a falakat, s legfelülre az alapot.
Azt nemmondhatja senki, hogy nagyon szépre sikerültek ezek a házak, de legalább nem
lehetett lakni bennük, mert a mennyezet a földön volt, a padló ellenben a levegőben. De
ebből még más is következett. Az, hogy meg kellett fordítani a bútorokat. Azontúl az aszta-
lok a fönti padlóról lógtak lefelé, a lámpa a lenti mennyezetről ágaskodott fölfelé, és a híre-
sincsiek a rend kedvéért a kezükön jártak, és a lábujjukkal pödörték a bajszukat.
S hogy végleg ne legyen úgy semmi, ahogy addig volt, hát a napot is megfordították:
nappal aludtak, éjszaka, lámpavilágnál szántottak-vetettek. A beszédüket is megfordították,
s azontúl így köszöntek egymásra: „Topanój!” Azt állították, hogy így sokkal szebb és sok-
kal érthetőbb a beszéd. Majd meg a szavak értelmét állították tótágast. A piros lett a zöld,
a zöld lett a sárga, az alacsonyra azt mondták: magas, a házinyulat elnevezték farkasnak.
Amikor mindent ilyen szépen elrendeztek, őrszemeket küldtek a falu két végére.
Csakhogy az őrök hasztalan aludtak – a világ nem akart csodájára járni (…) Híresincsnek.
A világ továbbra is a két lábán járt, a házat az alapnál kezdte, és a tetőnél fejezte be, s a házi-
nyulat se volt hajlandó farkasnak nevezni.
Vártak, vártak a híresincsiek az egész világra. Addig-addig vártak, amíg belefáradtak
a nagy felfordulásba. Kapták magukat, talpra álltak, azt mondták egymásnak: „jó napot”,
nekiálltak, hogy visszafordítsák a felborogatott házakat.
Egy nap felébredt a két őrszem a falu végén. Nem győzték a szemüket dörzsölni, mert azt
látták, hogy mindenki a két lábán sétál, és a háztetők a falak felett piroslanak. Erre ők is gyor-
san hazaszaladtak felébredni, mert azt hitték, hogy az egész felfordulást csak úgy álmodták.
És ha nagyon meggondoljuk, lehetséges, hogy igazuk is volt.
(Részletek Hárs László meséjéből)
44 4
képzeletv1_2013.indd 44
2/7/13 11: