Page 96 - ap030907_kesz_konyv

KISLEXIKON

alaprajz: épületeknek, tárgyaknak a felülnézeti ábrázolása.

alföld: 200 m-nél alacsonyabb sík terület. A tér-képen zöld színnel van jelölve.

állóvíz: földfelszíni mélyedésben lévõ, jelentõs mennyiségû víztömeg. Lehet természetes (pl. tó, mocsár, láp) és mesterséges (pl. tározó).

árnyék: egy megvilágított, át nem látszó test mö-gött keletkezõ fénymentes, sötét térrész.

atlasz: térképgyûjtemény, térképfüzet.

átlátszatlan: olyan anyag, amely nem engedi át a fényt, nem lehet rajta átlátni (pl. fa, kõ).

átlátszó: olyan anyag, amely átengedi a fénysu-garakat (pl. üveg).

áttetszõ: olyan anyag, amely valamennyire áten-gedi a fénysugarakat.

csapadék: a levegõben lévõ vízpára megjelenési formája. Lehet esõ, hó, jégesõ, dara, köd, har-mat, dér, zúzmara.

csermely: a pataknál kisebb, az érnél nagyobb vízfolyás.

csészelevél: a virág része. Zöld színû, levélszerû, feladata a virág többi részének védelme a virág kinyílása elõtt. A sziromlevél alatt helyezkedik el.

csírázás: az új növény kikelése a magból.

darabos: egyenetlen, szabálytalan részekbõl áll.

dél: égtáj, fõvilágtáj.

dér: fehér, kristályos megjelenésû, nem hulló csa-padék. A talajon, a növényeken és különbözõ tereptárgyakon figyelhetõ meg.

domb: 200–500 méter magasságú kiemelkedés. Színe a térképen világosbarna.

dombság: dombok csoportja, több domb együtte-se, amelyeket dombhátak, völgyek tagolnak.

egészséges: ép, nem beteg. Egészséges, mint a makk.

éghetõ anyag: meggyújtva ég, könnyen lángra kap (pl. fa, papír).

élõhely: az a terület, ahol egy élõlény megélhet, tenyészhet, ahol számára megfelelõek az élet-feltételek.

emésztés: a táplálék lebontása. Az ember emésztõszerve a gyomor.

emlõs: utódait elevenen szüli, emlõjébõl tejével táplálja.

ér: a forrásból fakadó vékony vízfolyás, a cser-melynél kisebb.

esõ: csapadékfajta.

észak: égtáj, fõvilágtáj.

felhõ: a légkörben lebegõ apró vízcseppek vagy jégkristályok halmaza.

felszíni formák: attól függõen, mennyire magas egy adott terület, négy alapvetõ felszíni formát különböztetünk meg: alföld, dombság, közép-hegység és magashegység.

felszíni vizek: a felszínen lévõ valamennyi folyó-és állóvíz. Formái: forrás, ér, csermely, patak, folyó, folyam, tó, tenger, óceán.

fény: világító sugárzás. A sugárzó energiák egyike. Csak azt látjuk, amit valamilyen fényforrás meg-világít.

fényforrás: fényt szolgáltató, világító test. Termé-szetes fényforrásunk a Nap.

folyam: a nagyobb folyók neve, amelyek közvetle-nül a tengerbe folynak.

folyékony: olyan halmazállapotú anyag, amely-nek nincs állandó alakja, hanem az edény alak-ját veszi fel.

folyó: felszíni víz, állandó mozgásban van. A folyók egy forrásból vagy egy tóból erednek, és egy másik folyóba vagy tóba, tengerbe, óceánba ömlenek. A kisebb folyóvizeket ér, csermely, pa-tak, a legnagyobbakat folyam néven szokták megkülönböztetni.

forrás: a víz 100 Celsius-fokon forr, és gõzzé ala-kul.

fõvilágtájak: észak, dél, nyugat, kelet.

földgömb: Földünk kicsinyített mása mindazon adatok feltüntetésével, amelyek lehetõvé teszik a pontos helymeghatározást.

fürdõváros: település, ahol gyógyvíz- és hévízfor-rás van. Budát a törökök fürdõvárosnak tekin-tették.

gõz: légnemûvé vált folyadék, pára.

gyökérzet: a növény föld alatti része. A vízben ol-dott tápanyagok felszívását végzi, a növényt a talajhoz rögzíti.

hegyláb: a hegy részei: a hegytetõ, hegyoldal vagy lejtõ és a hegy töve, lába vagy alja.

hallás: hallószervünkkel, a fülünkkel ismerjük fel a különbözõ hangokat, zörejeket.

halmazállapot: az anyagok megjelenési állapotát jelzi. Szilárd, folyékony és légnemû halmazál-lapotokat ismerünk.

harmat: vízcseppek formájában jelentkezõ, nem hulló csapadék, amely a földfelszínen, illetve a felszínközeli, szabadban lévõ tárgyakon, fõként a növényzeten figyelhetõ meg. Rendszerint éj-szaka vagy hajnalban alakul ki.

helyváltoztató mozgás: az élõlények egyik hely-rõl a másikra történõ mozgása. Aszerint, hogy a helyváltoztatás szárazföldön, vízben vagy leve-

94