Page 14 - AP032603_Napi(s)_gyakorlo3_beliv.indd

Olvasd el a mesét, majd végezd el a feladatokat!

A világot járt kiscsacsi

Itt látható Füles, a csacsi, amint éppen világgá bujdosik.

Ejnye csak! Még hogy világgá? Világgá bizony! Talán örömében? Inkább bánatában. A tekintete csupa szomorúság, a két lekonyuló füle csupa nyomorúság, a képe csupa kétségbeesés.

Szegény Füles ugyan miért búbánatos? Hát csak azért, mert mindegyre gúnyolták, csúfolták, pocskondiázták. Úgy megkeserítették az életét, hogy még legkedvesebb csemegéje, a bogáncs is kifordult a szájából.

Baj, baj, nagy baj! De hát kik tették, hol tették, miért tették? Hát az udvarbéliek tet-ték, mégpedig az udvaron, no meg az istállóban, és azért tették, mert túl nagynak találták Füles fülét, és csúfnak találták Füles hangját. – Röf-röf, rőfnyi 1 füled van! – röfögték a disznók.

– I–á!... – felelte Füles, ugyanis azt akarta mondani, hogy ő nem tehet róla. De belé-fojtották a szót.

– Meg-meg, megsiketülünk! – mekegték a kecskék, és a szakállukat rázogatták. Füles elkocogott, de vesztére tette. A kapirgáló tyúkok közé botlott. Azok hegyes csőrükkel a csülkéhez vágtak, és így kiáltoztak:

– Kot-kot, kotródj innen, te nagy fülű, borzasztó hangú szörnyeteg!

Akármerre térült, akármerre fordult, mindenütt csacsifülű szamárnak csúfolták. Addig-addig, amíg Füles mélységes búbánatában elhatározta, hogy világgá bujdosik. S nem pihen, amíg meg nem szabadul szörnyeteg fülétől, rémséges hangjától. És csakugyan el is indult világgá.

Amint megy, mendegél hetedhét ország ellen, hát egy kerek erdőbe jut. A tekintete csupa szomorúság, a két lekonyuló füle csupa nyomorúság.

Egyszer csak hallja, hogy gyönyörűségesen énekel valaki a feje felett. Feltekint, s egy kis madarat pillant meg a faágon.

– Kérlek, kis madár – esedezett Füles –, taníts meg engem énekelni.

– Jaj, te nagyfülű! – nevetett a kis madár. – Ki hallott olyat, hogy a szamár énekel-jen?!

Elröpült a kis madár. Füles tovább baktatott, ment, mendegélt világgá, ahogy meg-fogadta.

Csobogó patak keresztezte útját. Igen megszomjazott a világgá menetelben, leha-jolt, hogy igyék egyet. A vízben egy ollós jószágot pillantott meg.

– Kérlek szépen – esedezett hozzá –, légy oly jó, kurtítsd meg a fülemet az ollód-dal!

– Szamár beszéd – felelte a rák –, ki látott már kurta fülű csacsit? Elúszott a rák. Füles meg baktatott tovább, ment, mendegélt világgá.

– I-á, hi-á, hiába – sóhajtott bánatosan –, sohasem szabadulok már meg szörnyű-séges hangomtól, rémséges nagy fülemtől.

Viruló rét zöldellt a fákon túl. Igen megéhezett a világgá menetelben, gyorsan hara-pott vagy kettőt a jóízű fűből.

1 rőf: régi hosszmérték, kb. 78 cm

12

6 .

AP032603_Napi(s)_gyakorlo3_beliv.indd 12 11/2/15.