Page 20 - AP032603_Napi(s)_gyakorlo3_beliv.indd

Olvasd el a mesét, majd oldd meg a feladatokat!

Az égszínkék ingecske története

Az anya odakint üldögélt a mezőn, mellette újszülött csecsemője. A pici aludt, de hamarosan fel fog ébredni, és az anya olyan szegény volt, hogy még egy kis ingecskét sem tudott ráadni.

Szomorúan pillantott föl az égre, szürke felhők gomolyogtak odafönt.

– Ó – mondta –, esni fog, és semmivel sem tudom betakarni a picit! Bárcsak egy kis ingecske is esne az égből!

A felhők azon nyomban szétnyíltak, és a kék ég egy kis foltja bukkant elő.

– Éppen ilyen kék való gyerekingecskének – mondta az asszony, de alig nyitotta szóra a száját, egy kék égdarabka az ölébe repült.

Oly finom volt és oly vékony, hogy az asszony alig merte kézbe venni, de végül mégiscsak tűt, cérnát fogott, ingecskét varrt gyermekének a selyemfinom égdarab-kából.

Amikor ráadta, a pici széttárta karját, és boldogan nevetett. Az asszony boldog volt.

– Milyen különlegesen kedves és jó ez a gyerek – mondták az emberek, akik ismerték, és szívesen ajándékoztak neki mindent, amire csak szüksége lehetett. És mindenki, aki csak a közelébe került, elfelejtette gondját-baját és boldog volt. Amikor a gyermek kinőtte égkék ingecskéjét, a szél fölkapta a kék égdarabkát, és visszavitte oda, ahonnan származott. Ettől kezdve a gyermek éppen olyan közönsé-ges ingeket viselt, mint a többiek, goromba vászonból, melyeket az anyja a patakban mosott és a napon szárított meg.

Mivel azonban a gyermek egyszer egy darabka kék égből készült inget viselt, egé-szen különlegesen jó és szerencsés gyermekké fejlődött. Bármibe fogott is, minden sikerült neki. Vidám volt és pajkos, mint a többi gyermek, de sohasem okozott fájdal-mat másoknak. Így aztán mindenki szerette. Ő maga persze mit sem tudott a csodá-ról, ami körülvette, réges-rég elfeledte égszínkék ingecskéjét.

Nőtt, növekedett, szép lány fejlődött belőle, majd boldog fiatalasszony. Hét gyer-meke született, és mindegyik számára hullott az égből egy kék ingecske, melyet hordtak is mindaddig, míg csak ki nem nőtték. Ennek a hét gyermeknek ismét lettek gyerekei, és azoknak is lettek gyerekei és így tovább és így tovább…

Az emberek gyakran pillantanak föl a szürke, gomolygó felhőkkel borított égre, és a felhők néha szétnyílnak, és a kék ég egy kis foltja bukkan elő mögülük.

– Éppen ilyen kék való gyerekingecskének – mondják az emberek, és abban reménykednek, hogy a kis kék égdarabka valahol egy anya ölébe hullik, hogy inget varrhasson belőle kicsinyének.

Egészen bizonyos vagyok abban, hogy közületek is többen viseltek pici korotokban ilyen égszínkék ingecskét, ha most már nem is emlékeztek rá.

Német mese alapján írta Fazekas László

18

2 .

AP032603_Napi(s)_gyakorlo3_beliv.indd 18 11/2/15.