Page 28 - AP032603_Napi(s)_gyakorlo3_beliv.indd

Olvasd el a mesét, majd oldd meg a feladatokat!

Róka koma és a nyulacskák

Két fiatal nyúl lakmározott a kövér leveleken. Közbe-közbe, mikor egy kicsit elfárad-tak az evésben, beszélgettek. Mikor pedig megunták a beszédet is, jóízűen hempe-regtek a fűben.

Hogy miről beszélgettek? Hát amiről a jó nevelésű nyulacskák szoktak beszélni. Nyúlapóról, nyúlanyóról, meg a tapsifüles pajtikáról, azután a friss káposztalevélről, ami olyan jólesik majd vacsorára, a puskás vadászról, a rókafejű ördögről és sok más igen érdekes dologról.

Azt mondja az egyik nyulacska:

– Jaj, de borzasztót álmodtam én az éjjel, jaj, jaj, pajtikám! A másik nyulacska kíváncsian mozgatta a füleit, és azt kérdezte: – Miről álmodtál?

– A rókáról, hogy meg akart enni.

Azt a pajtika is elismerte, hogy ez igen borzasztó álom volt, és szerette volna tudni, hogy szabadult meg a róka koma körmeiből az álmodó tapsifüles. Mert hiszen hála istennek, nem ette meg a róka.

Amaz nem kérette magát sokáig, hanem belekezdett a beszédbe:

– Mikor este lefeküdtem, anyám még egyszer megcsókolt, apám megigazította a fejem alját, azután a szentjánosbogárka eloltotta a lámpást, és én behunytam a sze-memet. Hát egyszerre csak előttem terem a róka, és rám vicsorítja a fogát. Jaj, pajtika, de megijedtem! Azt mondja a róka: „No, nyulacska, most megeszlek, mert már régen fáj a fogam nyúlpecsenyére!” El akartam futni, de nem lehetett, mert a róka fogta a bundámat. Kiabáltam apámnak, anyámnak, de nem ébredtek föl. Azután elkezdtem sírni, és könyörögtem a rókának, hogy ne bántson. A róka csak nevetett, és még job-ban vicsorította a fogait. Már azt gondoltam, végem van, hát egyszerre zörög a bokor, és kilép a mögül az oroszlán. Azt mondja a rókának: „Takarodj innen, nem hagyod békén azt a szegény nyulat!” Szaladt is a róka!

A másik nyulacskának igen tetszett, hogy az állatok királya elkergette a rókát, jóízűt nevetett, és azt kérdezte: – Hát aztán, hogy van tovább?

– Mikor apám és anyám megtudták, mi történt, az oroszlán elé borultak, megkö-szönték a segítséget, és megcsókolták a lábait. Hanem hogy tovább mi történt, nem tudom, mert felébredtem.

– Ejnye, be kár, hogy csak álom volt! – szólt a másik nyulacska.

– Szeretnéd, ha most egyszerre itt teremne a róka? – kérdezte az első.

Alighogy kimondta, zörrent a bokor, és kidugta vörös fejét a kegyetlen róka. Jaj, hogy vicsorgatta a fogait! A nyulaknak torkukon akadt a levél, amit éppen a szájukba vettek, de azután illa berek, nádak, erek! – nekiiramodtak a világnak.

A róka kergette őket, de a nyomukba sem ért. Még veresebb lett az arca a méreg-től, hogy elszalajtotta a nyúlpecsenyét.

A nyulacskák pedig estére szerencsésen hazaértek, elmondták, milyen veszede-lemben forogtak, és jó étvággyal megették a friss káposztalevelet, amit nyúlanyó vacsorára eltett számukra.

26

8 .

AP032603_Napi(s)_gyakorlo3_beliv.indd 26 11/2/15.