Page 35 - AP032603_Napi(s)_gyakorlo3_beliv.indd

Aranymálinkóék hálája

Aranymálinkóék fészket raktak a szőlőskertben, egy almafa vízszintesen kinyúló ágán. Az olvasztott arany fényében csillogó madarak a szárnyasvilág építőművészei. Finom rostokból, szalmaszálból, a szőlőkötéshez használatos raffiából, a házak körül felsze-degetett papírhulladékból készítik fészküket, amelyben fiókáikat felnevelik. Franciaországban egy szegény pásztor olyan aranymálinkó-fészekre bukkant, amelyik-be egy elveszített ezerfrankos bankjegy volt befonva. A pásztorlegény a pénzen házat vásárolt és családot alapított.

Amióta ez történt – elmúlt már vagy ötven esztendő –, a legtöbb ember, ha arany-málinkó-fészekre akad, gondosan megvizsgálja, vajon talál-e rostjai között elveszí­tett bankót. De úgy tudom, a francia pásztor volt az egyetlen, akit ilyen szerencse ért. Az aranymálinkó azonban akkor is kedves madara a magyar népnek, ha fészke nem rejt magában papírpénzt. Népünk sárgarigónak is nevezi ékes tollazatú szárnyas barátját, pedig nincs rokonságban a rigókkal. Vonuló madár, április derekán érkezik, és szeptemberben már siet vissza, felnevelt fiókáival, a meleg éghajlatú délre. A gyö-nyörű madár cseresznyeéréstől szőlőérésig minden gyümölcsre rájár, de közben annyi kártevő bogarat és hernyót pusztít, hogy mégsem haragszunk rá. Védett madaraink közé tartozik.

Amilyen gyönyörűséges az aranymálinkó hímjének fuvolázó hangja, olyan fülsértő, ha rekedt rikácsolásba kezd. A rikácsolás az ő vészkiáltása. Akkor csárog, ha bajban van, vagy valami nem tetszik neki.

Az én aranymálinkóim egy június végi hajnalon éktelenül csárogtak, rikácsoltak a szőlőskertben. Az almafáról a szilvafára röppentek, onnan a diófa lombjai közé hussantak, de ott se ültek meg, hamarosan átrepültek a körtefára. Csárr-csárr-csárr-csrrr – hangzott folytonosan a keringélő sárgarigók kiáltozása. Cin­kék, csiszkák, kis-harkályok bele-beleharsogtak a maguk szólásával, amint kí­ván­csis­kodva figyelték az éktelen zenebonát. Én is figyelni kezdtem. Vajon mi történhetett aranymálinkóéknál? Héja, törpesólyom fenyegeti a fészekben az apróságokat, vagy a szomszédék macská-ja leselkedik rájuk?

Egyik sem. Hamarosan kiderült, hogy az egyik csupasz sárgarigó-fióka addig-addig evickélt a fészekben, míg kipottyant belőle. Meg is találtam egy szőlőtőke alján, amint tehetetlenül rémüldözve pislogott.

Létrát kerítettem, nekitámasztottam az almafának, hogy a szőlőtőke alól felszedett kismadarat visszategyem testvérkéi mellé a puha fészekbe. Erre mi történt?

Aranymálinkó-mama abbahagyta a rikácsolást, az izgatott röpdösést, és hegyes csőrével nekem támadt. Szurkálta, bökdöste a karomat, a kezemet.

– Bolond vagy! – szóltam rá kacagva. – Azt hiszed, gonosz fészekrablóval van dol-god? Nem látod, hogy jó barát vagyok, aki visszahozom a kicsinyeidet?

Mintha megértett volna, a támadás hirtelen abbamaradt. Aranymálin­kó-mama némán ült az almafaágon, és megvárta, míg fiókáját visszarakom a fé­szekbe. Aztán szárnyat bontott, és egy perc múlva már zsíros hernyót hozott a szerencsésen hazatért csöppségnek.

Olvasd el a történetet, majd oldd meg a feladatokat!

3

5 .

AP032603_Napi(s)_gyakorlo3_beliv.indd 33 11/2/15.