This is a SEO version of AP032603_Napi(s)_gyakorlo3_beliv.indd. Click here to view full version
« Previous Page Table of Contents Next Page »Olvasd el a mondát, majd oldd meg a feladatokat!
Szépmező Szárnya nagy lelke, segíts!
Hunor és vitézei a csodafejű szarvast üldözvén egy kietlen homokos pusztába érkez-tek. Már három napja egy falást nem ettek, s egy korty vizet nem ittak, szörnyű kínok hasogatták testüket. Tehetetlenül hevertek a homokon.
Ahogy szertenézett a pusztán, kőhajításra tőlük megcsillant valami. Az ég alján tűzben égő szempárok néztek vele farkasszemet. Dögre leskelődő farkasok tüzes szemei. Ahogy észrevette a fenevadakat, reszketni kezdett a lába, már-már összero-gyott. Annyi ereje volt csak, hogy kihúzza kardját. Véget akart vetni életének. De ekkor megszólalt nagy lelke:
– Hunor, jó vitéz, gyűjts erőt, ne hagyd el magad! Ha nem szeded össze minden erőd, holnap már a húsodból lakmároznak. Nem hős az, aki véget vet önnön életé-nek. Rajtad a sor. Mutasd meg, hogy Szépmező Szárnya nagy lelke lakik benned! Hunor leengedte csendesen a kardot. Elpirult. Égette, mardosta a testét-lelkét a szégyen, hogy gyáván meg akart futamodni.
Felemelte fejét, s körülnézett. A farkasok már egészen a lovakig lopakodtak. Két hatalmas termetű állat volt a vezérük. A lovak minden erejüket összeszedve felugrot-tak, s hátsó lábukkal kifelé kört formáltak. Ahol érték, rúgták a farkasokat.
Ekkor Hunor felvillantotta kardját. Minden erejét összeszedte, és előugrott. Semmivel sem törődött. Bátran rárontott a falánk hadra.
A farkasok az első pillanatban meghátráltak. A két legnagyobb is vinnyogva, ordít-va húzódott hátra, de amikor észrevették, hogy Hunor egyedül van, lopva hátba kerülték, majd az egyik óriás csikasz 1 hatalmasat ordított, s kezdetét vette a halálos küzdelem.
Hunor is nagyot kiáltott:
– Szépmező Szárnya nagy lelke, segíts!
Azzal suhintott egyet villogó kardjával. Vágta, szabdalta a vadakat. Ha egy leom-lott, három ugrott fogát csattogtatva a helyébe.
Hunor suhintott jobbra, suhintott balra, s már vagy tizenöt toportyán 2 feküdt a homokon, mikor az egyik vezérfarkas hátulról megkerülte, és orozva 3 a nyakába ugrott.
Felüvöltött a falka.
– Huuuu – csattant fel a borzalmas üvöltés.
Hunor, ahogy nyakában érezte a farkas körmeit, hirtelen előrebukott, és a farkas a fején átbucskázva elterült előtte a földön. A másik percben már a nyakán volt Hunor lába, és olyat szorított rajta, hogy menten kiöltötte hétrőfös nyel-vét, és kilehelte gonosz páráját.
De szegény Hunor már alig bírta tartani magát.
Beesteledett. Sötét lett, s ekkor újabb rohamot indítottak a vadak. A sötét nekik kedvezett. Ekkor a felhők mögül előbukkant a Hold, s ahogy csak bírt, világított. Egyszeriben nagy világosság támadt.
1 csikasz, 2 toportyán: farkas
3 orozva: orvul, alattomosan
7
7 .
AP032603_Napi(s)_gyakorlo3_beliv.indd 75 11/2/15.
This is a SEO version of AP032603_Napi(s)_gyakorlo3_beliv.indd. Click here to view full version
« Previous Page Table of Contents Next Page »