Page 28 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

26

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony, s annak egy lánya. Az olyan kópé volt, hogy mindenkin ki tudott fogni. Már az egész országban elterjedt a híre.

Meghallotta ezt a király is. Azt mondta, hogy menjen el hozzá is a lány, és fogjon ki raj-ta, de úgy, hogy a szobájába be ne tegye a lábát. A lánynak éppen kapóra jött a dolog, mert az anyja beteg volt, és mindig azt mondogatta: „Egyszer ettem a király süteményéből, de még most is a számban van az íze; eredj, hoz-zál tőle egy kis süteményt!”

A lány el is ment a kastély elé.Ott ólálkodott, mintha keresne valakit. Egyszer csak látja, hogy a szakács egy nagy tál süteményt visz a kamrá-ba. Hirtelen odaszólt hozzá, hogy menjen rög-tön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd ő tartja addig a tálat. A szakács szót fogadott. De a király kikergette a szakácsot, hogy ő bizony nem hívatta. A szakács váltig bi-zonykodott, hogy neki azt mondták: még most is ott van a lány a konyha előtt, ott tartja a sü-teményes tálat. Kiment a király a szakáccsal, hogy megnézze a lányt, de már akkor nem volt se lány, se sütemény. Bemegy a király meg a sza-kács a konyhába, hát minden összevissza volt forgatva: az ajtóra pedig ez volt írva:

Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla!

Katica meg hazavitte a süteményt.

Mikor már az anyja jóllakott, megint mond-ja a lányának: „Egyszer ittam a király borából, de még most is a számban van az íze; eredj, hozzál onnét egy kis bort!”

Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Bement a király pincéjébe, s azt mondta a csaposnak, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a pincére.

A csapos el is ment, de a király őt is elkerget-te, hogy ő bizony nem hívatta. A csapos váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták: még most is ott van a lány a pincében, ott őrzi a bort. Kiment a király a csapossal, mert már sej-tette, hogy Térdszéli Katica csinált megint va-lamit. Hát a hordók mind el voltak eresztve, a legnagyobbikra pedig ez volt írva:

Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla!

Katica meg hazavitte a bort.

Mikor az anyja jót ivott, megint mondja a lá-nyának: „Egyszer ettem a király almájából, de még most is a számban van az íze; eredj, hoz-zál nekem a király kertjéből egy kis almát!” Katica egy darabig szabódott, hogy akkor neki vége lesz, de aztán mégis elment. Oda-megy a király kertészéhez, s azt mondja neki, hogy menjen rögtön a királyhoz, mert annak nagy beszédje van vele, majd vigyáz ő addig a kertre. A kertész el is ment, de a király kiker-gette, hogy ő bizony nem hívatta. A kertész váltig bizonykodott, hogy neki azt mondták: még most is ott van a lány a kertben. Kiment a király a kertésszel, mert már sejtette, hogy me-gint Térdszéli Katica csinált valamit. Hát a sok szép alma mind a földön hevert, a kertajtóra pedig ez volt kiírva:

Itt voltam, már itt voltam, Rajtad most már kifogtam, Kis Térdszéli Katica, Imre király bánata. Ha nem tetszik, tégy róla!

A királyt mérgében mindjárt elöntötte az epe. De hiába hívták össze az orvosokat, egy se tudta megmondani, hogy mi a baja.

Meghallotta ezt Katica is. Felöltözött orvos-nak, elment a király kastélyába, hogy ő meg

Térdszéli Katica