Page 45 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

43

Debrecenben egy hideg téli éjjelen Kossuth a miniszteri tanácsból éppen hazamenvén, egy ház alatt didergő honvédőrt látott. – Fázol? – kérdezte.

– Ó, nagyon! Már négy órája állok itt, s még nem váltottak fel.

– S hány órát kellene itt állnod? – Csak egyet. – Fölváltalak én.

– Uram, az nem lehet. Főbe lőnek.

– Semmitől se tarts! Add át a fegyveredet és csákódat, s az enyémmel menj a napos tiszthez!

– Azt nem teszem, uram. Én becsületes ka-tona vagyok.

– De én parancsolom.

S átvette a honvédtől a puskát és a csákót, és saját kalapját tette a fejére.

A honvéd bement a vártára. A napos tiszt bámulva rivallt rá:

– Fickó, hogy merted elhagyni a helyed? – Fölváltottak, uram. – Megőrültél? Ki váltott föl?

– Nem ismerem. De valami nagy úr lehet, mert ugyancsak parancsolt.

Látva a tiszt a kalapot a honvéd fején, kér-dezte tőle: – És e kalap? – Tőle van, uram.

A tiszt eszeveszetten szaladt az őrhelyhez. S valóban nem csalódott, mert Kossuth sétált ott le s fel fegyveresen. A tisztbe belehalt a szó. Kossuth szigorúan kérdezte tőle: – Ön a napos tiszt? – Igen, uram.

– Vegye a puskát! Reggeli nyolc óráig fog itt őrt állani.

Népmonda

Kossuth és az őrszem

1. Húzd alá a kérdésekre válaszoló részeket a szövegben! Miért kellett a honvédnek olyan sokáig őrködnie? Mit parancsolt Kossuth az őrszemnek?

Hogyan büntette meg Kossuth a napos tisztet?

2. Milyen embernek ismerted meg Kossuth Lajost? Bizonyítsd is állításodat!