Page 54 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

52

„Esik eső karikára”

Kocsin és lóháton, vonattal és hajóval Kossuth Lajos az egész országot bejárta, mindenütt szónoklatot mondott, és szavára ezrével sereg-lettek az önkéntesek a szabadság zászlaja alá. 1848 őszén, egy borús, esős napon hajóval Esztergomba érkezett. A hajóállomáson Besze János, a jeles szónok fogadta, másfél ezer nem-zetőr állott mögötte, és mert erősen sötétedett, fáklyafény világította meg az állomást. Amikor Kossuth Lajos a hajóból kiszállt, a hajóhídon végigment, olyan éljenzés tört ki, hogy majd leszakadt az égbolt.Hát még mikor Besze János üdvözölte, ő meg szép beszédben válaszolt, köszöntötte Esztergom népét. Örömmel köszöntötte, mert lám, mekkora nemzetőrséget állítottak fel a haza védelmére! Kossuth Lajos kíséretével a Fürdő szállóba vonult, a tömeg oda is követte, és szakadatla-nul éljenezte.

Hiszen éjfélig is éljenezte volna, de egyszer-re megeredt az eső, hullani kezdett a zápor: ez már csak véget vet az éljenzésnek. De bizony nem vetett véget! Ekkor költötték, énekelték először ezt a szöveget:

Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára, Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája. Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

Az esztergomi rögtönzés hamarosan végig-repült az egész országon, azóta is így dalolja a magyar nép.

Később újabb versszakokat költöttek hozzá, s énekelte az egész ország.

Magyarország, édes hazám, Neked szült és nevelt anyám. Négy esztendő nem a világ! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

Kossuth Lajos azt izente: Elfogyott a regimentje. Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

Kossuth Lajos íródeák, Nem kell annak gyertyavilág! Megírja ő a levelet A ragyogó csillag mellett. Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

Részlet Lengyel Dénes Kossuth Lajos öröksége című művéből