Page 93 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

91

Suliviccparádé

– Rosszindulatú volt a betegséged? – kérdi az egyik diák a kórházból nemrég kiengedett társát.

– De még milyen rosszindulatú – válaszol az. – Pont a vizsgák előtt gyógyultam meg. – Nem megyek többet iskolába. – Miért?

– Mert olvasni még nem tudok, beszélgetni meg nem hagynak.

– Rémes! A magyartanár elbuktatott. – Tényleg rémes. És legalább kiállították?

– Ejnye, szomszéd! Miért veri olyan rettenetesen azt a szerencsétlen gyereket?

– Tudja, a fiam holnap kapja meg a bizonyítványát, de ne-kem még ma el kell utaznom.

– Mondd csak, fiacskám, ebben a mondatban: „A pásztor a mezőn legelteti nyáját”, melyik a helyhatározó! – A pásztor.

– Nono! Már hogy lenne a pásztor a helyhatározó? – Azért, mert a pásztor határozza meg a helyet, hogy hol legeljen a nyáj.

– Papa, fogadjunk, hogy nem tudod csukott szemmel leír-ni a nevedet! – Fogadjunk.

– Jó. Akkor csukd be a szemedet, és írd alá az ellenőrző-met!

A hosszú, egész táblát betöltő matekpélda végén a tanár felírja a megoldást: „x = 0”.

– Te jó ég! Semmiért dolgoztunk ennyit! – sóhajt fel az egyik tanuló.

Puskákat vennék. Főleg nagy kaliberű fizika- és matek-puskák érdekelnek.

– Minek nevezik azt, amiben a nyilaikat tartották a régi harcosok?

– Nem tudom, tanár úr kérem. – Ejnye, fiam. Hát tegez... – Igenis, tanár úr, kérlek.