Page 98 - ap040106 gyongyfuzer_kesz_konyv

96

1. Keretezd be a szövegben, hogy mely folyók mentén terül el a Sárrét! Honnan kapta a nevét?

2. Írd le, mivel foglalkoztak az itt élő emberek a folyószabályozás előtt: ___________________ __________________________________________________________________________ a folyószabályozás után: ______________________________________________________

3. a) Melyik volt a két legjelentősebb település a Körösök vidékén?

Mi lett a következménye a török pusztításnak?

b) Húzd alá, hogy milyen településformák alakultak ki később a Sárréten!

4. a) Húzd alá más színnel, hogy mi teszi változatossá a tájat!

b) Mit termesztenek itt? ______________________________________________________

c) Magyarázd meg, mit jelent a kifejezés: „az ország gazdag éléskamrája”!

A folyószabályozások előtt az Alföld egyik legfélelmetesebb mocsárvidéke volt a Körösök mente, amely lefolyástalan, ingoványos jellege miatt a Sárrét nevet kapta.

A sárréti nép elsősorban a rideg – vagyis szabad tartású, istálló nélküli – állattenyésztés-ből és a mocsárvilág természet adta javainak gyűjtögetéséből, halászatból, madarászatból, vadfogásból, méhészkedésből élt. Amikor a múlt század derekán a Tiszát és a Körösöket gátak közé szorították, a Berettyót pedig csa-tornázták, leapadtak a Sárrét vizei, s a pászto-rok birodalmát, a rétet, a mezőt lassan elhódí-tották a földművelő parasztok.

A Körösök vidékének a története a honfog-lalásig nyúlik vissza. A Fehér- és a Fekete-Kö-rös összefolyásánál már I. István idejében állt Békés kővára, az erősség körül kialakult város évszázadokon át megyeszékhely volt, de a Hu-nyadiak korában a nagyobb hadászati jelentő-ségű Gyula kapott központi szerepet. E tele-pülés mindmáig őrzi nevében a honfoglaló magyarok egyik törzsfőjének, Gyula vezérnek a nevét. Gyula várát Róbert Károly 1313-ban építtette fel a Körös mocsaraitól védett föld-háton. Egy ideig ellen is tudott állni a török-nek, de 1566. évi eleste után oszmán kézre ju-tott az egész délkeleti országrész. Békés, Csongrád és Csanád megye aztán csaknem

teljesen elpusztult a török hódoltság másfél évszázada alatt. Békés 76 községéből mind-össze 7 vészelte át ezt a vérzivataros kort, s még 1717-ben is alig 2200 ember élt a Körös-vidéken: azok is „vadállatok odúihoz hasonló föld alatti putrikban” – miként a helyszínre küldött királyi biztos jelentette. Újra kellett te-lepíteni az egész vidéket, ennek során alakul-tak ki a falu jellegű népes mezővárosok, de ak-kor lett magányos tanyákkal is teleszórva a nagy kiterjedésű rónaság.

A Körösök mente olyan tengersík vidék, amilyennek Petőfi rajzolja az Alföldet; még-sem egyhangú, mert vizek és erdők tagolják, s az egymás közelében futó folyócskák, a dús ártéri füzesek, a nagy időket átélt mocsári töl-gyesek még megmaradt foltjai rendkívül vál-tozatossá, gyönyörködtetővé teszik. Fokozzák a táj szépségét gondozott földjei. A gátak kö-zé szorított, duzzasztókkal fékezett Körös és mellékfolyói mentén lépten-nyomon öntöző-művekkel, zöldségkertészetekkel, rizsföldek-kel találkozunk. Ahol hajdan kényükre-ked-vükre csavarogtak a rakoncátlan vizek, ma kordába fogva, célra irányítva, kultúrnövénye-ket öntözgetnek egyre növekvő területeken. Az ország gazdag éléskamrája lett Békés és Csongrád.

Antalffy Gyula Édes hazánk című művéből

A Sárrét