Page 104 - hetszinvilag_mf.indd

6

Félévi felmérés

Egy rókafút kaptam ajándékba Kovács Gergely uramtól. Csak akkora volt, mint egy macska; okos, eleven; a szőre puha és fnom, mint a selyem. A tekintete ártatlan volt.

– Ezt a rókát megszelídítem – szóltam otthon –, úgy kísér majd ez engem, mint a kutya. Elneveztem a kisrókát Mucinak. Muci eleinte tejjel élt. Hempergett, játszott egész nap. Meg-kergette az öregmacskát is, és nagyon csodálkozott, hogy ez haragosan a szeme közé fújt. Barátságos kis jószág volt. Nem félt senkitől. A tenyeremből evett. Ha azt mondták neki: – Muci, gyere ide! – fürgén odafutott, és a szeme csillogott az örömtől.

Néhány hónap alatt szépen kifejlődött. Örömöm telt benne, mikor magammal vittem. Úgy követett, mint a kutya. Hanem egy napon azt a panaszt hallom, hogy a faluban fogynak ám a csirkék.

– Ha fogynak, úgy jó – feleltem –, a csirkének az a dolga, hogy fogyjon. Inkább a csirke fogy-jon, mint az ember. Tojik a tyúk elég tojást.

– Az ám – felelték –, csakhogy nem ember fogyasztja a csirkét, hanem Muci.

Bizony az történt, hogy Muci rákapott a szárnyasokra, és éjjelenként vígan pecsenyézett az ud-varokon.

– Ejnye, gézengúz – szóltam fenyegetve –, hát ilyen kópé vagy? Majd lesz rád gondom. Karikát csináltattam a nyakára, és láncra kötöttem. Az első éjjel vonított, de nem is veszett el azon az éjjelen egy csirke sem. A második éjjelen csöndesen viselte magát, hanem másnap már reggel ott volt egy asszony az ajtómnál, és jelentette, hogy a tyúkjának csak a tolla van meg. Kimegyünk az udvarra. Muci ott ül a karikával a nyakán. Eszerint ártatlan.

A következő éjjeleken hol egyik, hol másik háznál tűnt el ismét egy-egy szárnyas. Az asszonyok mind nálam panaszkodnak. De az én rókám minden reggel ott fekszik nyugodtan az udvaron; a nyakán a karika. És táncol örömében, mikor a láncról leoldom. Egy reggel keserves panasszal állít be Kovács Gergely: – Uram – mondja a fejét vakarva –, elvitte Muci a récémet.

– Nem lehet az, Gergely barátom, hiszen nézze, ahol a róka; nyakán a karika.

– No, pedig mégis ez volt: rá is vágtam a botommal, és amint a kerítés között kibújt, egy ma-rok szőre ott maradt a léceken.

Megnézzük a rókámat, hát a két combján csakugyan ott van két kerek, csupasz folt. Mármost világos, hogy ő a csínytevő. De ki oldotta le a nyakáról a láncot? És ki kötötte vissza? Ezt meg kell lesni.

A következő éjjel tiszta, teljes holdvilág sütött. Az ablakhoz állottam, és fgyelemmel néztem a szobámból a rókámat. Nem kellett sokáig várnom. Egyszer csak látom, hogy óvatosan körülnéz, azután nekiveti a két lábát a karikának, és kihúzza belőle a fejét. Azzal vesd el magad, eltűnik. Hát eddig jól van, de ki húzza vissza a karikát?

Ott maradtam az ablaknál, és türelmetlenül vártam, hogy visszaérkezzék. Úgy egy óra hosszá-ig várakoztam. A rókám visszaugrott a kerítésen, és egyenesen a karikájához ment.

Hát bizony nem segített annak senki. Addig-addig forgatta a karikát, míg végre a fejére tudta húzni. Akkor aztán a gonosz kópé elaludt, mint aki a legjámborabb.

– Ebből látható, uram – mondotta Kovács Gergely –, hogy amint a kutyából nem lesz szalon-na, a rókából meg kutya nem lesz soha.

Gárdonyi Géza nyomán

Feladatlap 4. évfolyam.indd 6 Feladatlap 4. évfolyam.indd 6 3/18/1 3/18/1