Page 76 - AP040910_TK.indd

74

A régi időkben szájról szájra öröklődtek a közösségek történetei, apáról fiúra szálltak a mesterségek.

az idősebbek gondosan megtanították a fiatalokat fonni, szőni, aratni, főzni, építeni és sok más, a hétköznapi élet-ben nélkülözhetetlen fontos dologra. legtöbben a család-ban sajátították el mesterségüket. Minden vidéknek meg-volt a maga sajátos életformája. ez öröklődött nemzedékről nemzedékre.

Hosszú téli estéken az öregek arról meséltek, hogyan éltek őseik, megmagyarázták a természet titkait, megfejtették a számukra ismeretlen jelenségeket. Így születtek a mondák, mesék, dalok. ezek nem soronként íródtak. szájról szájra terjedtek, sokszor már az első továbbadó változtatott rajta valamit, a maga elképzelése szerint bővítette, szépítette. a népköltészet alkotásai csak akkor maradtak fenn, ha az emberek magukénak érezték, tovább énekelték, mesélték. évszázadokon keresztül a családokban, falvakban városok-ban egyaránt a hagyományoknak megfelelően kialakult rendben éltek. az emberek beleszülettek a hagyományba. Mindenkinek megvolt a maga feladata. az élet rendje órá-ról órára, napról napra, évszakról évszakra diktálta a tenni-valókat. tavasztól őszig kellett megtermelni a jövő évi élelmet. Ha felszáradt a sár, szántani, vetni, kapálni siettek. Ha megérett a búza, hozzáláttak az aratáshoz. a háziállato-kat nap mint nap etetni kellett. Ha a szél a házfedelet meg-rongálta, nem várhattak sokáig a javítással.

a téli napok kosárfonással, szövéssel, fafaragással, hímzés-sel teltek.

Hosszú téli estéken énekelni, táncolni, mesélni gyűltek össze, közben kukoricát morzsoltak, tollat fosztottak.

Kosárfonás

apáról fúra.

lakóhelyünk hagyományai és új szokásai

Vályogvetés

Kovácsmester munkaeszközei

Készül az őrségi korsó. Fazekas munka közben

Szövés