Page 113 - AP042602_Napi(s)_gyakorlo4_beliv.indd

Olvasd el a mesét, majd oldd meg a feladatok

A nagyravágyó fel A kis fűszálak sóhajtoztak: – Jaj, de szomjasak vagyunk.

A virágok is egyre csak azt mondogatták: – Csak egy csepp vizet, csak egy csepp vizet!

A fák is majd elepedtek egy kis esőért; erdőn, mezőn a rögös föld azt sóhajtozta: – Ó, csak esne egy kis eső!

Mert hetek óta olyan nagy szárazság volt, hogy a föld megrepedezett.

Egyszerre csak honnan, honnan nem két kis felhő tűnt fel az égen. A virágok, fák meg­ könnyebbülten sóhajtottak fel:

– Felhő, felhő! Nemsokára vége lesz nagy szomjúságunknak.

Igen ám, de amint a két felhő meghallotta ezt a nagy ujjongást, egyszerre olyan büszkék lettek, hogy nem tudták eléggé magasan hordani az orrukat. Éppen egy szántóföld fölött lebegtek, s a vetemények sóhaja felhallatszott hozzájuk. – Hallod, hogy vágyódnak utánunk? – kérdezte az egyik. De a másik sértődötten mondta:

– Csak nem gondolják, hogy rongyos krumplilevelekre pazarlom csillogó esőcseppjeimet? – S gyorsan tovalibbent.

Most egy búzatábla fölé értek.

– Felhőcskék, felhőcskék – könyörögtek a búzakalászok –, öntözzetek meg bennünket, mert elpusztulunk.

De most már a másik felhő is éppolyan kevélyen válaszolt: – Dehogy pazaroljuk szép esőcseppjeinket rongyos búzatáblákra!

Megint továbblibbentek, s arról álmodoztak, hogy valami világszép virág levelén hintálják esőcseppjeiket.

– Bársonylevele legszélére hullok, s onnan nézek szembe a napsugárral – mondta az egyik felhő.

– Az én esőcseppjeimet – ábrándozott a másik – a leggyönyörűbb virág szirmára hulla­ tom majd. A legnagyobb és legfényesebb esőcseppem lakik majd a szirom közepén, fényes­ ségén lepkék és méhek csodálkoznak majd.

Így beszéltek, s észre sem vették, hogy a falu határához értek. Alattuk egy árok volt. A füvek és az árokparti virágok felsóhajtottak hozzájuk: – Felhőcskék, felhőcskék, itassatok meg bennünket…

– Még mit nem gondolnak ezek az ágrólszakadtak! – méltatlankodtak mind a ketten. Az országúti fák is feléjük sóhajtoztak:

– Álljatok meg, kis felhők, öntözzetek meg bennünket, mert nagyon szomjasak vagyunk. – Kisebb gondunk is nagyobb annál! – mondták dölyfösen a felhők, és továbbszálltak. Végre egy gyönyörű szép kertbe értek. Szebbnél szebb virágok ékeskedtek itt. Örültek is a felhők.

– Jó helyen vagyunk már – mondogatták egymásnak. Egyikük egy szép, halványsárga virágot nézett a magasból. – Ez aztán szép virág! – kiáltott fel.

– Hogyan hasonlítható ez ahhoz a kék harangvirághoz! – mondta fitymálva a másik. – Valóságos illatbarlang a belseje.

Talán megegyeztek volna, ha csak ez a kétféle virág lett volna a kertben. De volt ottan sok más is: piros, lila, rózsaszín, fehér, s hányféle változatban. Ez volt a vesztük. Mert sehogy sem tudták kiválasztani a legszebbet. Addig tanakodtak, addig vitatkoztak, míg egyszerre csak

Olvasd el a mesét, majd oldd meg a feladatok

A nagyravágyó fel

A fák is majd elepedtek egy kis esőért; erdőn, mezőn a rögös föld azt sóhajtozta:

111

8 .