Page 22 - AP042602_Napi(s)_gyakorlo4_beliv.indd

Olvasd el a mesét, majd oldd meg a feladatokat!

A pillangók királya Mikor én iskolás gyerek voltam, de sok szép lepkét fogtam!

Egyszer valami erdőkerülő 1 vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem neki a gyönyörű pillan­ góval.

– Nem sokat ér ez, öcsém, míg meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt is. Majd kőbálvánnyá meredtem, úgy elszomorodtam.

– Milyen az a pillangókirály? Sose hallottam én ilyenről, könyvekben sincs lerajzolva. – Hja, öcsém, nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló urak. Én magam is csak egyszer láttam életemben, pedig én az erdőben öregedtem meg. Kék selyemszárnya van a pillangó­ nak, piros bársonycsipkével. Nagy pörge bajusza, karbunkulus 2 korona a fején. Arról ösmer­ szik meg leghamarább, mert az úgy ragyog, mint a szivárvány.

Ettől a perctől fogva nem volt nekem nyugodalmam se éjjel, se nappal. Éjjel mindig a pillangókirályról álmodtam, nappal mindig azt kerestem. Összebolyongtuk a húgocskámmal az egész környéket. Hasztalan, hiába. Nem is láttam a pillangók királyát.

Egyszer a húgom megbetegedett. Jöttek­mentek az orvosok, apám, anyám egyre sírt. Én meg akkor is csak arra gondoltam, hogy most már egymagamnak kell a pillangók királyát keresni. Utoljára már azt gondoltam, hogy elámított az erdőkerülő. Nincs olyan pillangókirály a vilá­ gon. Ha volna, annyi sok hét óta már meg kellett volna találnom. Nagy­nagy fájdalom fogta el a szívemet, sírva borultam le egy vén tölgyfa mohos tövébe, s utoljára elnyomott az álom. Nem tudom, meddig aludtam, de mikor kinyitottam a szememet, azt hittem, még csak most kezdek álmodni. Egy hajításra tőlem, vadliliom kelyhében ott ült a pillangókirály. Piros bársonycsipkével szegett kék selyemszárnya kiterjesztve, nagy, pörge bajusza tele virágméz­ zel. Karbunkulus koronája égett, mint a tűz, ragyogott, mint a szivárvány. Nagyot dobbant a szívem, még a lélegzetemet is elfojtottam, s lábujjhegyen surrantam a liliombokor mögé. Reszketve kinyújtottam a kezem. Hogy visszahúztam, már benne volt a pillangókirály. Repülvést mentem haza. Repített az öröm. A tornácon apám, anyám zokogott egymásba borulva. Úgy megijedtem, hogy nem mertem eléjük kerülni. Lassan sompolyogtam be a kony­ hára. A dada a küszöbön sírdogált.

– Rossz fiú, ilyenkor kell hazajönni?! Margitka haldoklik.

Hallottam is, nem is, amit mond, rohantam be a szobába nagy ujjongva: – Megvan, megvan!

A húgom hörögve hánykolódott kis fehér ágyán. Arca olyan volt, mint a láng, pedig a nyi­ tott ablakon tódult befelé a hűvös esti levegő. Felém fordította bágyadt szemét. – Mi van meg? – A pillangókirály.

Hirtelen fölvillant a tekintete.

– Mutasd meg, bácsikám! Add nekem, bácsikám!

A világ egyet fordult velem. Istenkém, ha odaadom neki a pillangót, forró kezével mind leveri a tündöklő porát. Behasítja a szárnyát. Tán még a koronáját is letöri. De mikor olyan szívrehatóan könyörög.

– Hát nem szereted Margitkát? Nem adod ide?

Nagyot sóhajtottam, és lesoványodott kis kezébe tettem a lepkét.

– Nagyon vigyázz rá, az Isten áldjon meg. Most már add vissza, ha megnézted.

Nézte, nézte a gyönyörű teremtést, szelíden megsimogatta, aztán a tenyerébe fektette, és földobta a levegőbe.

1 erdőkerülő: erdőőr, erdész

2 karbunkulus: vörös színű drágakő

vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem neki a gyönyörű pillan­

20

8 .