Page 36 - AP042602_Napi(s)_gyakorlo4_beliv.indd

Olvasd el az ismertetőt, majd oldd meg a feladatokat!

A magvak utaznak

Rossz tréfa, ha valaki cseresznyemagot lő ki az ujjai közül. Csúnyán eltalálhat valakit. De az biztos, hogy jó messzire el lehet lőni. A madársóska is valahogy így pattintja ki mag­vait. A termésfal összelapul, és közben kilövődnek a gömbölyű, síkos magvak. Akár a potyautasok…

Igen, a magvak így utaznak. A madarak csőrében, a nagyobb állatok fogai között, a lábu­ kon vagy éppen a bundájukban.

Rémes, hogy kirándulás közben mi minden ragad az ember ruhájára! Bogáncs, farkas­fog, koldustetű, hogy a többiről ne is beszéljünk. Különböző termések. Talán még haza is viszünk belőlük, és csak otthon vesszük észre.

A termések parányi kampóikkal, fogaikkal belekapaszkodnak a ruha szövetébe. Amikor aztán hazaindulunk, és lesöpörjük a ruhánkat, a termések lepotyognak, a magok szétszó­ród­nak a földön. Nagy utat tettek meg velünk, az biztos! Messze-messze elkerültek az anya­növénytől! Az őz, a szarvas, a róka, a borz, a vaddisznó bundájába is könnyen belekapaszkodnak a hegyes, kampós termések, magvak. A szarvas vagy róka észre se veszi. Vidáman ugrál az őz a réten, majd leheveredik a fűbe. De már ugrándozás közben lerázta a szőrére ragadt magvakat. Ezzel pedig a termés új hazát talált. Az állatok lábába is belekapaszkodnak a termések.

Az alföldi homokvidéken él a királydinnye. Apró gyomnövény. Mindenféle hosszú tövis áll ki magjából. Akárhogy is fekszik a földön, egy-egy tövise mindig fölfelé áll. Az állat rálép, és a mag máris benne van a talpában. Nekiiramodik, majd megtorpan. Valami szúrja a talpát! Mit tehet ilyenkor? Persze, hogy addig dörzsöli a lábát a földhöz, amíg végre meg­sza­badul a kellemetlen potyautastól. De közben már a kis mag jó messzire vándorolt.

Sokféle növény él a víz mellett. Folyók, tavak partján. És persze magában a vízben. A fűz­fa a folyóra hajlik, a tündérrózsa lebeg a víz tükrén. Az csak természetes, hogy ezek a nö­vé­nyek a vízbe szórják magjaikat.

A vízparti sás magja sokszor egy hétig is csónakázik, míg végre kiköt valahol. És hogyan utaznak a gyékény magvacskái? Bizonyára ismeritek ezt a növényt. A nádasok híres-neves „buzogányát”. A hosszú, barna, selymes tapintású buzogány valahol felbomlik. Akkor pedig ezerszámra repülnek ki belőle az apró magvak. És mert mindez a vízen történik, a sok szál­ ló, lebegő magvacska előbb-utóbb belepottyan a vízbe. Ha valaki azt hiszi, hogy a magvak el­süllyednek, az nagyon téved. Különös szőrbóbitái a vízen úsznak tovább. Így tehát repül is, úszik is. Amikor végre partot ér, kicsírázik.

A szél is sokat segít a termések és magvak vándorlásában.

Mi is lett ősszel a szép, piros pipacs ból? Tojásforma tokocska fejlődött a virág he­lyén, kalappal a tetején. Közelről már láthatjuk a kis nyílásokat a kalap alatt. Mögöttük pedig ott sorakoznak a pici magvak. A szél megrázza a tokocskát, és a magvak sűrűn szó­ród­nak szét a földre.

A dudafürt termése a levegőben lebeg. Akár egy léghajó. És benne a léghajós: a mag. Ha elkapja a szél, a kis léghajó útra kél. Repül, repül messzire, hegyen-völgyön keresztül. Aztán ahol leszáll, nyomban megtelepedik.

Tavasszal már messziről észre lehet venni a pitypang szép, sárga virágát. A kislányok ennek a növénynek a szárából szoktak láncot fűzni. Ha pedig már elvirágzott, még érde­ kesebb vele a játék. Akkor ugyanis tollas labdát visel a virágok helyén. Ha ezt óvatosan letépitek, s a levegőbe emelitek, és egy jó nagyot fújtok rá, a labda egyszeriben szétfoszlik, a sok „toll” szerteröpül, és még sokáig repül a levegőben. S hol itt a mag?

Ott ni, a „toll”; a bóbita alján. Olyan ez a bóbita, akár egy kis ejtőernyő. Ezzel lebeg a ma­gocska, majd a földre száll. A bóbita vékony szára eltörik, s a kis mag belefúródik a földbe.

Nóber Imre Kirándulás Növényországba című könyve alapján

34

9 .