Page 44 - 7_fizika.indd

42

Mindennapos tapasztalatunk, hogy az elengedett vagy elhajított testek a Föld felé esnek (115. és 116. ábra). E mozgás során sebességük nagysága és iránya is változhat – azaz mozgásállapotuk változik.

A gravitácós kölcsönhatás

Honnan származik a mozgásállapot megváltoztatásához szük-séges erő?

Ez az erő a Föld és a test közötti kölcsönhatásból származik, és abban nyilvánul meg, hogy a környezetében levő tes-tekre a Föld vonzó hatást fejt ki.

Ezt a kölcsönhatást gravitációs kölcsönhatásnak; a köl-csönhatásban részt vevő testekre ható erőt pedig gravitá-ciós erőnek nevezzük.

A gravitációs kölcsönhatás a Föld környezetében bárhol észlelhető – azt mondhatjuk tehát, hogy a Földet egy sajátos környezet, gravitációsmező veszi körül. Ezt a mezőt maga a Föld hozza létre. A gravitációs mező kölcsönha-tásba lép minden olyan testtel, mely benne van.

A különböző testekre nézve a gravitációs kölcsön-hatás a Föld felé irányuló gravitációs erőt eredmé-nyez. Ez mindig vonzásban nyilvánul meg, és füg-getlen a test anyagi minőségétől.

A gravitációs erő jele: F

g

.

A fáról lehulló alma, az eldobott labda, vagy az asztalról leeső könyv egyaránt a gravitációs erő (F

g

) hatásáraesik lefelé. Az esés során mozgásukat elsősorban a gravitációs erő hatá-rozza meg. Sebességük minden másodpercben 9,81 m/s-mal nő. Az asztalra tett test tehát azért nem esik lefelé, mert az asztal „megtartja” – azaz erőt fejt ki rá (117. ábra). Ez az erő a tartóerő. A tartóerő jele: F

t

. A fonálra függesztett tárgya-kat a fonál tartja meg (118. ábra).

A nyugvó testre tehát két, ellentétes irányú, és azo-nos nagyságú erő hat: a gravitációs erő és a tartó-erő. E két erő hatása egymást kiegyenlíti.

Egy test mozgásállapota nem változik meg akkor, ha a rá ható erők kiegyenlítik egymást.

115. ábra

116. ábra

117. ábra

118. ábra